Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
papnak nem robot. 0 visszajött, én ott maradtam. Nem kellett sokat dolgozni. Cigarettával is megkínált az orosz őrmester mindenkit. április 6. Elsőpéntek. A templom megtelt szépen. 81 áldozó volt. Most csak fehérnépek voltak, mert a férfiaknak a kastélyba és a repülőtérre kellett menni. Mise után a kastélyba voltunk, ahonnan a misefelszerelést elhoztuk. Borzasztó szánalmas képet mutat az egész ház. Minden fel van döntve, elborogatva. A bútorok széjjel vannak törve. Én a gróf űrtói kaptam egy szenteltvíztartót, s azt mondta, hogy bármit elvihetek az ő felelősségére. Elhoztam a Katolikus Lexikont223 és a Hóman-Szekfűt224. A könyveket pedig csak égették. Azután két darab Tamási Áron könyvet. Ott úgyis elpusztulna minden. A kehely meglett, azután 2 miseruha, a piros reverendát is meghozták. Délután pedig elmentem Bőbe, hogy meglátogassam a plébános urat225. Kopogtatok a plébáni223 Katolikus Lexikon I-IV., Magyar Kultúra Kiadó, Budapest, 1931-1933. szerk.: Bangha Béla SJ. 994 Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar Történet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928. 225 Szökrényes József plébánost nem találhatta Dallos Imre plébánosi helyén, ugyanis Nagy Géza káplán 1945. április 28-i jelentése, amelyet az Egyházmegyei Hatóságnak küldött, tájékoztat minket Szökrényes József hollétéről: „...Mindenekelőtt tisztelettel jelentem, hogy Szökrényes József plébános március 28-án kedden d.e. hivatkozva a múlt év decemberében kapott betegszabadságára, amelyet dec., jam, febr. és márc. hónapokban egyáltalán nem vett igénybe, a Totális Mozgósítás Minisztériumával a faluból eltávozott Németország felé. További sorsáról semmit nem tudok. Távozása előtt semmiféle hivatali átadás nem történt, hisz még előtte levő napon, sőt távozása reggelén is úgy volt, hogy a Nagyméltóságú Püspöki Kar rendelete értelmében a helyén marad. Távozásának személyes bejelentése is csak puszta véletlen során történt; valami holmiját ugyanis a plébánián felejtett és a vasútról jött vissza érte; annyira izgatott, a propagandától és saját elképzelésétől túlfeszült állapotban volt, hogy pár szó után felindult lelkiállapotban a viszontlátás reményében, a visszatérés szándékával érdemi tárgyalás nélkül elsietett.” /Győri Egyházmegyei Levéltár, Püs» 159 «
