Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
március 27. Az egész falu fel van bolygatva. Mindenki fut és rakosgat. A katonai alakulatok készülődnek jobbról-balról. Az irodából kihurcolkodnak. Iratokat égetnek. Pósfára megy az Imre bácsi szentségimádásra. Itthon a lovakat akarják elvinni. Dél körül a postamestemé érkezik ide siránkozva, hogy haza akartak menni, de a ló nem húzott. Most Szelesténél állnak. A Laci elmegy eléjük ökrökkel. Délután Bözsi néni is megérkezik. Lerakodunk a szekérről. Este felé ismét fel, és indulnak Répcelak felé. Erős ágyúzások Sárvár, Csepreg felől. A kocsi - postamesteréké - visszaérkezett. Aknák robbannak az úton. Holtfáradtan lepakolunk, közben repülők zúgnak és erősen bombáznak Vát irányában. Sztálin lámpások égnek. Recseg-ropog minden. Végre lefeküdtünk. március 28. Erős ágyúzásra ébredtünk. Ruhástól fekszünk. 6-kor a pincében voltunk már. Délelőtt a szalmába bújtunk, mert a németek minden férfit el akartak vinni. Az egész falu férfi lakossága elfútott. Délután merészkedtek elő néhányan. Híreket hoznak, hogy bekerítettek bennünket. Istenem, csak ments meg bennünket. Itt volt délután a bírójegyző. Beszélgettünk. Pincénk tele van emberrel. Kegyelmes Úr kint ül a templom előtt és fogadni akarja a lakosság nevében a katonákat. Engem hivatott, de rosszul érezte magát és mondta, hogy másnap menjek át. Este a faluban járkálunk az Imre bácsival és egyszer csak két katonát látunk, s hozzák a hírt, hogy nem tudják német, vagy orosz katona van a majorban géppisztollyal. Most hazajövünk. Egyszer csak autózúgás üti meg fülünket és orosz kiabálás. Hozzánk is bejön két orosz géppisztollyal, és német katona után érdeklődik. Nincs - mondjuk - dobre217 - és elmen-917 ' Jól van. » 152 «
