Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

nak gondoltak engem. Nagyon jól esett ez a szeretet. Délelőtt még zsindelyt hordtunk. Dél körül a Cséve Naca és a Simon Kati néni volt itt és érdeklődtek utánam. Délután temettünk a püspökvárban, ahol kegyelmes úr beszédet mondott. A hősök temetőjébe autón vittek ki. Itt nagy nyilas temetés volt. Borzasztó látvány tárult fel itt. 160 halott fekszik itt a kupola körül, csak úgy koporsó nélkül, egymás mellett. Kis gyerekek, férfiak-asszonyok.

március 8.

Délelőtt zsindelyeztünk. Fáradunk. 11 órakor riadó. Futás ki a szemináriumból. Rengeteg ember megy az utcán ki a városból. Borzasztó tömegforgalom. Autók száguldanak. Csendőrök, katonák rohannak. A Perint hídon pedig rengetegen haladnak át. Kimentem az erdőbe. Itt a többiekkel találkoztam. Hideg volt igen. Fúj a szél. Rendőr megállítja a teherautót és elsőnek száll fel az autóra. 5 órakor ebédelünk.

március 9.

6000 zsindelyt vittünk fel a padlásra. Ismét riadó. Náraiba megyünk illetve futunk ki. Hideg van, borzasztó bombázások nyugat felől. Semeringet bombázták. Volt 20 hullám is. Borzasztó volt. Majd a szeminárium kertjébe merészkedtünk. 5- kor ebédeltünk. Bizony ez nincs rendjén.

március 10.

Zsindelyezünk. Várjuk a riadót, mert azt mondták, hogy ma bombáznak az angolok. Vártunk, de hál’ Isten nem jött semmi. Majd a téglagyárba mentünk és zsindelyt hoztunk teherautón. Ma 18000 zsindely már fent volt. Délután Kethelyről jött egy

» 144 «