Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

de itt hagyta a Szentlélek Úristent. Én tőle való vagyok. Ő az én Mesterem.

Practicum: Munkámat Vénei Creatorral kezdeni. Amit az Úr nem ért el három év alatt, a Szentlélek egy nap alatt elérte. Szentgyónásban mindig kérjem az O segítségét, hogy világosítson fel engem. Munda cor meum169. Új emberként menjek innét el. Mondjak köszönetét a gyónás után. A Szentlélek olyan, mint a szél - mondja Prohászka - s nem tud semmi sem ellenállni neki. Meditációban, imádságomban a Szentlelket hívjam segítségül. Imádkozzam a Szentlélek hét ajándékáért. Szeressem a csendet.

Akaratunk alávetése Isten akaratának

február 3. reggel

Még van bennünk valami, ami nem hajlít meg Isten előtt, s ez az én akaratom. Hátra van ami a legnehezebb áldozatunk. Mindenről lemondok, de az akaratról nehezen. Az emberi akarat még mindig beteg. Nekem ezt a megromlott akaratot kell orvosolnom.

Most én is keresztre feszítem magamat. Igen, édes Jézusom, én neked átadom az akaratomat. Mindenestül a Tiéd akarok lenni édes Jézusom. Te is mutass rám, hogy íme ez a kispap teljesen az enyém. Ha az akaratom nem akar, hát biggyentsem meg, mint a kisgyermek, mikor nem akar letérdelni, hát erővel letérdeltetik.

Miért is kell énnekem engedelmeskedni? Mert én teremtény vagyok. Most én Jézusom, hozzád járulok, ha nem akarom, tudom, Te tudsz kényszeríteni is. O a szentség, én pedig a legnagyobb fokú tökéletlenség. Ipse est Dominus170. O az egyedüli Úr, s azt tehet velem, amit akar. Én az Ő teremtménye vagyok. Értelmes lényhez való tiszteletet egyedül csak én tudok adni. Nem futok el az Úrtól.

*09 Tisztítsd meg szívemet. *70 Ő az Úr.

» 122 «