Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
megköszönni sem, nem pedig visszafizetni. Sőt, ha bűneimet nézem, s azok rútsága rám vigyorog, ha ájulásomat tekintem, ha lanyhaságomat nézem, Uram, Istenem, föld alá kellene bújnom. De Te irgalmas vagy. De Te kegyes vagy és megbocsátasz nekem végtelen irgalmasságodnál fogva. Levita társam, Szent Lőrinc nem adta át a kincseket, hát én adjam át a lelkeket és Téged, Uram, ezt nem és nem! - Miserere mei Domine!130 Halál délelőtt 11. óra A paradicsomban hallgassuk végig Isten ítéletét. Mit mond Adámnak: Halálnak halálával halsz. Kérlek, édes Jézusom, hogy légy irgalmas, add meg nekem a boldog halált. 1.) Szent Ágoston szerint a temető legyen nekünk tanítónk, mesterünk. Mit mond nekem a temető? Egyszer bizony nekem is meg kell halnom, és előttem már sokan elmentek. Oh, mily ellentétes a halál és az élet. Most úgy élek, mintha nem kellene meghalnom. A halál pedig eljön. Ma, amikor a mors imperata131 végigsújtja a kaszáját, ma éppen nem vagyunk biztosak. Igen, nekem is meg kell halnom. Óh, Istenem, add akkor a jó halál kegyelmét. Mi lesz belőlem? Egy marék hamu és semmi más. Hát érdemes itt e föld kereken annyit és úgy élni, hogy semmi sem jelzi, hogy meg is halunk. Nem, nem és ezerszer is nem. Nem érdemes itt annyit szomorkodni. Ne törődjünk annyit minden dologgal. Felettem az Isten őrt áll és vigyáz rám. Az Isten kegyelme legyen meg, s akkor minden rendben van. Megnyugszom az Ő szent akaratában, és megyek a magam rendeltetésén. Fontos az, hogy a kötelességet teljesítsem. 130 Irgalmazz nekem, Uram! 131 Győztes halál. » 101 «
