Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Reggel 6.15 felé csodálatos derűsen kelt fel a nap a fiumei hegyek felől, első sugarai a tengerre estek, — gyönyörű látvány! — Próbáltunk Misiiéi szentmisére menni a mellettünk levő kis kápolnába, de sajnos nem volt szentmise! Bizony tévedtünk: a templomocska, amelyet valamikor bencések építettek, valóban nagyon közel lenne, nagyon kedves és szép, — de csak ritkán van benne mise! — Azután az ismerősök egész hihetetlen tömege van itt Abbáziában, léptennyomon találkozik az ember valakivel. Ancserlnek ez talán szórakoztató, mert Harracchal zongorázik és teniszezik. Csak nem tudja az ember, nem hoz-e az idegenekkel való sok érintkezés mindenféle hátrányt is magával, — nagyon óvnia kell az embernek ezt a kedves kis lelket. — Remek idő, a gyerekek igazából állandóan kint vannak. Február 25. Délelőtt csónakkirándulást tettünk két csónakban a part mentén. A gyerekek mind lenéztek a tenger mélyébe, és láttak egy sereg tengeri csigát, medúzát, halakat is. A megjegyzések eredetiek voltak. Cika szerint ha az ember beleesik a tengerbe, akkor gyorsan fel-alá jár a fenekén, és keresi, hogyan talál utat fölfelé stb.! — A koszt is eredeti a gyerekek számára! Tegnap este frutti di maré volt, mindenféle szántott tengeri halacska és tengeri állat, senki sem tudta megmondani, mit eszünk! egyesek úgy festettek, mint a sült pók! Az olivabogyó is sajátságos étel, a gyerekek mindig próbálkoznak vele, de többnyire megint csak kisétál a szájukból. — Tanár Úr nagy sétákat tesz Ivivel és Józsival, ma Lovranáig voltak. — Van itt egy bizonyos M. úr' is a családjával, jó szórakozás a gyerekeknek, mert olyan kövér, mint egy golyóbis, és a lépcsőn mindig félek, hogy legurul, és az előtte menő gyerekeket magával sodorja. — Sok látogatást is kell tennünk, miután egyesek nálunk jártak. Remélem, nem ront ránk túlságosan ez a sok ember, mert akkor messze vagyunk a mondástól: Sola beatitudo beata solitudo!* 2 — Február 26. péntek Reggel 1/2 8-kor harangoztak a kis templomunkban. Rögtön mentünk a szentmisére, és minthogy nem volt ministráns, Ivi és én odamentünk ministrálni. Sőt a szentmise végén egy Liberónál3 is asszisz-Február 24. ' Mitrovsky gróf. 2 Egyedüli boldogság: boldog magányosság! 3 A gyászmise végén a koporsó beszentelésének szertartása, a »Ments meg engem, Uram, az őrök haláltól" énekkel. 91
