Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

nők dőlt, bensőségesen kértem az én szent Ehrentrudis nővéremet, intézze el, hogy Ancserlem ne legyen beteg, hiszen anélkül is igazán beteges, és lám, mindegyik beteg lett, csak Ancserl nem! — Ma kedves postám volt. Folyamatban vannak Chicagóban a Nem­zetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületei. Én vagyok Magyar­­ország képviselője és szeretném, hogy hazám föltétlenül képviselve legyen egy részleggel! Erről kaptam ma választ Csernoch prímástól és Párizsból. — Lacika megint elutazott a bécsi műegyetemre. Milyen kedves fiú. Megkérdezte Misit, kivel érintkezzék a bécsi társaságban. Milyen jó a jó Istentől, hogy most a második fiúban is annyi örömünk lehet. Február 9. Este van. — Egy gyertya világánál ülök. A villany mindig gyön­gébben világított, és hamarosan szinte kialudt. Gyerekkoromban min­dig gyertyafénynél és petróleumlámpánál ültem. Még nem ismertük ezeket a dolgokat. Bécsben lovak húzták a villamost. Lift, autó és ilyesmi nem volt. És sokan, mint a nagymamám is, a vasutat is túlságo­san újnak találták, s mindig kocsin jártak. — Itt Kittseeben a szom­szédomnál, Walterskirchen Baby grófnőnél petróleumlámpa helyett olajat használtak, ún. Moderateur-lámpákat, amelyeket mindig föl kellett húzni! mint egy órát, és közben „kotyogtak". — És akkor mégis mindenki el volt ragadtatva, hogy nincs többet szükség az ún. tisz­títóollóra, hogy minden pillanatban levágják a kanócot. Igen! igen! a technika és annak haladása áldás, de csak akkor, ha áldott kezekben van. Mert látjuk a világháborúban, hogyan hasz­náltak minden modern találmányt az ember lemészárlására. A vasu­tat, hogy gyorsabban elvigyék az embereket a feláldozás helyére, a rádiót, repülőgépet, gépfegyvert, tankot, mindent, mindent az egymás elleni harcra! — Mennyien lennének még életben, ha még nem volná­nak meg ezek a vívmányaink! Ilyenforma gondolatokba merültem a gyertya pislákolásánál! — Milyen szép lenne, ha a haladás mindig a Korintusi levél1 szolgálatában állna! — A gyerekek hála Istennek job­ban vannak! Február 10. Délelőtt eljött az első nőbeteg, akit Neusiedl am See-ben megope­ráltam hályoggal. Elmondta, hogy az apját is operáltam, és véletlenül jó neki apja szemüvege, aki közben az én operált szemeimmel1 2 meg­halt. — Mennyire hiányzanak nekem itt Kittseeben az én kedves be­1 A 13. fejezet szeretethimnuszára gondol, kedves szövegére és programjára. 2 B. szokott sajátos kifejezése: az operált beteg tőle kapott látást, szemet. 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom