Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Iván bácsinak egy hasét, minthogy izgalmában semmit sem ebédelt. — Iván bácsi még mindig nagyon izgatott volt, csak nehezen lehetett megnyugtatni. — Este Maxllal az Iván bácsi melletti második szobában aludtam. Nagyon késő lett, mert még diskuráltunk. A nagy toronyóra már 12-t ütött, mikor elfújtuk a gyertyákat, és a naptól kifáradva elaludtunk. Január 15. Reggel megvizsgáltam Iván bácsit: kicsit emelkedő pulzus, különösen a jobb verőér kicsit gyors. Vérnyomás fölment. — Max nagyon buzgólkodott, telefonált Dunaynak, hogy jöjjön ki, azután 12 felé elment Lily nénihez Pertelsteinbe, és este megint vissza. — Csak egy félórám volt Dunaynak, azután jött egy kedélyes étkezés Iván nagybácsival, aki nagyon, nagyon kedves volt, és láthatólag elterelte a figyelmét, hogy öreg unokaöccsével egyedül evett. Egészen földerült, és én magamban hálát adtam a jó Istennek, amért megengedte, hogy így találjam kedves nagybátyámat. Elhívtam Lilikét és Zsigust' teára, meg is jöttek. Liliké igazán jó megjelenésű és kedves volt, úgyhogy valódi örömöm telt a legidősebb lányomban. Zsigus is nagyon kedves volt és igen jó színben. Mind a kettőjüket nagy szeretettel meghívtam Kittseebe. — Mikor elmentek, megint egyedül vacsoráztam Iván bácsival. — Késő este megjött Max Pertelsteinből; el volt ragadtatva a kolostor szépségétől, és főleg mélyen megragadta az ott uralkodó jó szellem. Maxszal aludtam, ő a díványon feküdt. — Nyomorúságos éjjelem volt, a nagy toronyórának még az 1 órás ütését is hallottam. Orrvérzés és gyomorfájás. — Január 16. Aggódva néztünk ki reggel az ablakból. Hó — hó — magas hó, egész éjjel esett, és még mindig. Hogy érünk így Kittseebe? Legtöbben azt mondták: „lehetetlen".2 Egyelőre elindultunk Szombathely felé. Dunayt magammal vittem Szombathelyig. Egy zökkenőnél beverte a fejét az autó tetejébe és jajgatott. Tegnapelőtt ugyanez történt Maxszal, akinek még két nagy karcolás volt a homlokán! — Lassú tempóban megérkeztünk a városba, elmentem Eredicshez3, ő nagyon lebeszélt a továbbutazásról. — Mély hóban hajtottunk a határig, ebédre magunkkal hozott útravalót ettünk a kocsiban. — Nehezen ment, de mégis. Ekkor következett — a nap már lebukóban volt — a Neusiedl utáni hegy, és mi belerohantunk a széltől magasan feltornyozott hótömeg- * * 3 ' Batthyány Zslgmond, Lili férje. Körmend közelében, Szecsödön laktak, és — mint a továbbiakból látható — igen gyakran jártak egymáshoz. 1 Az eredetiben is magyarul. 3 Eredics Ferenc ügyvéd, jogtanácsosa. 70
