Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
DR. BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ NAPLÓJA 1926 Dr. Batthyány-Strattmann László családjában szokás volt a naplóírás. Ö maga és felesége, a gyerekek közül Ödön, Lilli, Blanka biztosan vezetett naplót több-kevesebb állandósággal. Legifjabb húga, Erzsébet (Licy), aki bátyja népszerű rövid életrajzát Is megírta nyomban halála után, később hozzáfogott emlékirataihoz, de sajnos csak a gyermekkorig jutott el, mert meghalt. Igen értékesek sógornőjének, Coreth Lillynek (Magdolna nővérnek) átfogó jellegű emlékiratai. 1926. jan. 7-én az apa ezt írja Lilli lányának: .Elseje óta naplóírásba fogtam, évek óta újból!“ December végén pedig följegyzi, hogy még ezt az évet befejezi, de tovább nem folytatja. Ez a sötétzöld vászonba kötött, vaskos, 14.5 x 23 cm méretű diárium tehát egészen különleges helyet foglal el életének dokumentumai között. Hosszú ideig tartó szünet után az érett férfi utolsó nagy személyes megnyilvánulása, öt évvel halála előtt. A Gondviselés úgy akarta, hogy éppen ez a kötet maradjon fenn Anna lányánál, akinek odaajándékozta (az elején ott áll beírva: .Ancsi geschenkt“), nyilván mert róla sok betegeskedése miatt különösen sok szó esik. (Itt mondunk hálás köszönetét Weingartenné Batthyány Annának a szöveg átengedéséért, valamint neki és Batthyány Józsefnek egyes passzusok földerítéséhez és jegyzeteléséhez nyújtott értékes segítségükért.) A napló szövege német, bizonyára azért, hogy a családnak könnyebben hozzáférhető legyen. Tehát le kellett fordítani. Egyes szavak magyarul ékelődnek be, ezt a jegyzetekben jeleztük. Az előnyomás minden napnak egy-egy oldalt szán, és ő ezt következetes pontossággal tele is írja. Néha annyira belelendül, hogy a bejegyzés megnyúlik. A felső margón látható rövid ceruzás emlékeztető bejegyzések és az írás jellege arra vall, hogy időnként utólag, összefoglalóan ír meg több napot. Távoliét esetén ez amúgyis világos. A szöveget csaknem teljes egészében hozzuk. Időnként kihagytunk az apróbb családi eseményekből, látogatásokból. De zömmel ezeket is közöljük, részint hogy életük folyását annál inkább figyelemmel kísérhessük, részint mert itt alig különböztethető meg .kicsi“ és „nagy“. A család életének legkisebb mozzanatát is az odaadó, gondos szeretet járja át és magasztosítja föl: a legegyszerűbb látvány vagy napi esemény, egy útmenti fa, a villanyáram kialvása stb. elmélyedő reflexióra alkalom. A jegyzetekkel röviden bemutatjuk az előforduló fontosabb személyeket, értelmezzük az idegennyelvű idézeteket, a családi és szakkifejezéseket. Természetesen nagyot csalódnék az, aki a szó mai értelmében vett „lelkinaplót“ várna ezeken a lapokon. Szabatosan inkább diáriumról van szó, ún. eseménynaplóról, írójának szemmel láthatóan nem az a célja, hogy „kiírja magából“ a dolgokat, sőt nem egy helyen meg is jegyzi: nem akarja minden gondolatát a naplóra bízni, ti. azokat nem, amelyek nyugtalaníthatnák a család tagjait; ezeknek szabadon hozzáférhető volt a könyv. Szándéka az, hogy a gyermekek, esetleg a későbbi nemzedékek számára megörökítse életük folyását s ehhez fűződő gondolatait. Az értő lelkű olvasó mégis rengeteget olvashat ki ezekből a följegyzésekből. Mindenekelőtt magukból az eseményekből. Lenyűgözően tárul elénk egy boldog és gazdag családi élet. Annyi harmónia és szeretet, hogy az ember szinte azt hinné: ilyen csak a mesében van. Amellett ez a család nem begubózott, hanem nyitott. Állandó meleg kapcsolatban állnak a rokonsággal, a szomszédokkal — különösen megható a különc öreg Iván nagybácsival való érintkezés —, igazi vendégszeretettel fogadják a hozzájuk érkezőket, még akkor is, ha a vendégjárás olykor fárasztóvá, kellemetlenné válik. Magas kulturális és vallási értékeiket, szívjóságukat természetesen osztják meg minden közelükbe kerülővel. A népes család természetesen sok gonddal is jár a családfőnek. A kisebb-nagyobb betegségek és a gyerekek jövőjéért való gond mellett a följegyzéseken főleg a vég61