Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Isten-szeretetre taníthassuk, és magunkat nemesíthessük, (gy kísér, drága Gyermekem, férjed 24 esztendős imája."

Szent József, a Szentcsalád gondviselője, a család „pénzügyminisztere" volt, minden gondjukkal hozzá fordultak. De mint orvos különleges kapcsolatban volt vele mint a haldoklók pártfogójával is. A segítésükre alakult társulatnak tagja volt, buzgón terjesztette, körmendi plébánosát is ő Íratta be. Szent József szép szobra a Kisjézussal szanatóriumi ágya mellett is ott állt. — Mint szemész különösen tisztelte Szent Ráfael főangyalt, aki vakságából meggyógyította az öreg Tóbiást — kórházában a különszoba róla volt elnevezve — és az orvosszenteket, Kozmát és Damjánt. Hogy pedig az összes szent orvosok listáját ismerje, arról gondoskodott a tudós történész P. Weiser egy levele, amelyben egy beteg páterhez hívja: „Jöjjön a szent orvosok: Kozma, Damján, Pantaleon, Liberatus, Ursirinus, Alexander, Nicodemus, Antiochus, Aemilius, Cyrus, Blasius, Caesarius kíséretében." Ami ritkaság, élő volt benne az őrangyalok tisztelete. Milyen bájos pl. ez a kis rigmus: „Wie lieb muss Gott im Himmel sein, — Dass er uns schuf als Kindelein — Und schon als kleiner kleiner Bengel — Stand neben uns ein lieber Engel." Gyermekeit arra tanította, hogy ha egy ajtóhoz érnek, egy pillanatra álljanak meg a küszöbön, és engedjék előre őrangyalukat. Mint hazáját mélyen szerető magyar pedig nemzeti szentjeinket tisztelte, különösen védőszentjét, Szent Lászlót. Amikor utolsó nevenapján — 1930-ban ez egyben Jézus Szíve ünnepe is volt —, már súlyos betegen, egy félnapig csodálatosképpen Kihagytak a görcsök, mosolyogva állapította meg: „A jó Isten és Szent László mára kimenőt adott." Nagy öröme volt, hogy „Tizi* Shvoy püspök engedélyével elvitte betegágyához Szent Imre ereklyéjét, amelyet Aachenből kísért haza: az ottani püspök a Szent Imre-jubileum alkalmából ajándékozta a székesfehérvári egyházmegyének.

Mondanunk sem kell, hogy a szentek tisztelete nemcsak közbenjárásuk kérésében nyilvánult meg nála. Szent Krispin ünnepén pl. azt mondta: ez cipész volt, tehát ma egy szegény cipésszel kell valami jót tenni. Szent Kozma és Damján napján (szept. 27.) egyszer mulattató társaságot hozott betegeihez, máskor vetített előadást tartott nekik. Jellemző apróságot örökít meg Lilly sógornője. Egy operációs napon a naptár Szent Eulália nevét mutatta. László megjegyezte: olvasta, hogy ez a 15 éves lány hősies vértanúságot szenvedett, és hozzátette: „Tudod, én sokszor gyáva vagyok, ha ilyesmit észreveszek mondd csak azt az egy szót: Eulália!" Ami két dolgot igazol: egyik, hogy milyen alaposan ismerte a szentek családját, olyanokat is, akinek magunkfajta a nevét sem hallotta, és a másik, hogy milyen konkrétan és kérlelhetetlenül levonta példájukból az egyéni tanulságot.

46