Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
idézni . . . Szerette a kis fohászimákat, egyéni „rózsafüzéreket" állított össze belőlük. Sokat imádkozott. Vagy pontosabban, ahogyan hűséges sofőrük fogalmazta: „mindig imádkozott". Unokahúga kedvesen emlékezik vissza, amikor „mutatott nekem egy nagy rózsafüzért (a Psaltert), és mondta egészen szerényen, csendesen: ,Ezt mindennap imádkozom.' Én csodálkozva (8—9 éves lehettem): ,De ez nagyon sok!' Ő megint csendesen: ,lgen, ez sok!'" Felesége férjének halála után pontosan följegyezte napi imáit, és mint igazi „lelki fele" átvette ezeket tőle. Innen világos: az imák sokasága egyszerűen onnét származik, hogy amit egyszer magára vállalt, abban páratlan hűségével élete végéig kitartott, és így minden társulati tagság, minden családi vagy halottakért való elkötelezés szaporította a listát. Bár bölcsen nem a hosszával mérte az imát, jobbára kis fohászok, rövid formulák szerepelnek. A lényeg azonban „Istennel való telítettsége" (P. Gálffy), vagy az egyik nővér szavával az, hogy „szinte lélegzete volt a jó Isten." Lelkiségének nagy középpontja az eucharisztikus Jézus. X. Pius pápának a gyakori áldozásról szóló dekrétumától kezdve (1905. dec. 20-án jelent meg) napi áldozó, és nagyon hálás volt a nagy pápának ezért az intézkedéséért, amely az ő Istenre éhes lelkét is felszabadította. Jellemző, hogy felesége még gyászjelentésébe is szükségesnek tartotta bevenni ezt a legigazibb „méltóságát". „Természetes, egészséges áhítattal" végezte, mint egyik ismerőse mondja. Boldogan beszélte az egyik nővérnek, hogy hálószobájából egy kis ablak a kápolna oltárára nyílik, s így még éjjelente is beszélgethet a szentségi Jézussal. Plébánosa jegyzi fel közvetlenül halála után: „Senkivel az életben nem találkoztam, aki az Oltáriszentséget annyi hittel tudta nézni, és éppen ezért az Oltáriszentségben ennyit tudott látni, illetőleg az eucharisztikus Jézustól ennyit tudott kérni és kapni... Aki látta őt áldozni és ismerte nagy tudását, napsugaras eleven kedélyét és emellett ezt a csodálatos áhítatot, az megérezte, hogy számára az Eucharisztia nem volt csak áhítatgyakorlat, hanem Jézusnak valóságos jelenléte; ő valóban Jézushoz megy, Öt látja, hallja és boldogan imádja." Eucharisztikus lelkülete miatt volt kedves szentje Bayloni Szent Paszkál. Ehhez kapcsolódik egy bájos epizód: Elsőszülött fia, Ödön halálos ágyán megkérdezte, melyik szentet köszöntse nevében a mennyországban. Az apa azt felelte: Szent Paszkált. Fia biztosította, hogy át fogja adni az üdvözletét, és erről valami jelet is küld. Néhány héttel utóbb Batthyány váratlanul levelet kapott Párizsból, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok bizottságának titkárától, azzal a kérdéssel: vállalná-e a bizottságban Közép-Európa katolikusainak képviseletét? A levél hozzátette: a mű égi pártfogója Bayloni Szent Paszkál. Batthyány még a levélíró nevét sem hallotta soha. De 43
