Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

riacelli Szűzanyához. Amikor másnap visszatértek, a gyermek állapota már jobbra fordult. A szokott válasz a „Mivel tartozom" kérdésre: „Egy Miatyánkkal", nem volt üres frázis az ő száján: igazán hitt az ima erejében és mindenekfölötti értékében.

Egyszóval, mint főorvosának felesége megállapította róla: „hivatásbeli munkája vallásilag is mindig meg volt alapozva."

A hála megnyilvánulásait, amiben természetesen bőven volt része, páratlan finomsággal tudta áthárítani a minden jó Szerzőjére. Egyik sikeresen megoperált betege (Gál Péter Tapolcáról, 1924. márc. 8.) egyszer letérdelt eléje, és kezet csókolt. Erre ő is melléje térdelt, megcsókolta a karját, és azt mondta: „Ügy, most egyformák vagyunk! Köszönjük meg mind a ketten a jó Istennek!" Itt és mindenben a zsoltár volt a jelszava: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget!" (115/113. zs.) Egyszer azonban egy köszönő szó nagyon szíven találta. Maga írja le az esetet a kalksburgiak lapjában: „Egy kis öregasszony, akiről a külseje után azt hinnéd, hogy kettőig is alig tud számolni, azt mondta nekem búcsúzáskor: ,A jó Isten úgy nyissa meg magának a mennyország ajtaját, ahogyan maga az én szemem világát megnyitotta.' Nem azt kívánta-e ez a beteg néhány egyszerű szóval, amire valamennyien a legjobban vágyakozunk?"

Nem csoda, hogy özönlöttek hozzá a betegek. A Parndorf ill. Pozsony felől jövő korai vonat a „kórházvonat" nevet kapta, sőt egyes források szerint 1903-ban a MÁV-nak külön vonatjáratot kellett beállítania a hajnali órákban Királyhidától Pozsony felé. Pozsonynak külön betegautóbusz is közlekedik. Nem ritkaság, hogy 70 vagy 100 beteg várja. 1926. júl. 2-i följegyzése szerint Körmenden 1920-ban 5605 betege volt, utána többnyire évi 5000 körül. Operációt Körmenden 1010-et végzett. Saját becslése szerint összesen kb. 1700 hályogot operált ekkorig. Ha még hozzávesszük az orvosi gyakorlatából hátra levő három évet, valamint az egyéb szemműtéteket, nem igen látszik túlzásnak az életrajzoknak az az adata, hogy kb. 3000 szemoperációt végezhetett élete során. Ha pedig első éveire, háborús működésére és a rengeteg foghúzásra gondolunk, akkor még az életrajzok 20 000 műtétről szóló állítása is elképzelhetővé válik, — egy kis levonással.

Kedves, anekdotaszerű esetek seregestül kerültek forgalomba orvosi gyakorlatáról. Pl. amikor egy egészséges gyereket küldenek hozzá foghúzásra, hogy megkapja azt az egyforintos „fájdalomdíjat', amit ilyenkor a gyerekeknek adott. A történetet versben énekli meg 1904-ben „Páduai Szent Antal lapja*. Vagy amikor egy elhanyagolt koldust tetőtől talpig felruház, s csodálkozik, miért nem örül az neki, — míg végül emberünk keserves könnyek közt bevallja, hogy ilyen

24