Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Miután a rádióm egyáltalán nem szól, vagy csak rosszul, mert az akkumulátorom oda van, elhatároztam, hogy Lacikával, Ivivel és Maxszal Bécsbe megyek, éspedig sofőr nélkül, hisz Ferdinand szabadságon van. - 11 órakor indultunk, éspedig rögtön a Hornig-kereskedésbe mentünk, ott becseréltem Misi Baby-készülékét egy 3 lámpás Marconira. Azután vettem egy akkumulátort a nagy készülékhez. Csak 1/2 2-kor jutottunk ebédeléshez a Bristol szállóban. Onnan még elmentem néhány 'bevásárlást végezni, majd pedig 3/4 4-kor gyorsan haza. Útközben az első kerék defektet kapott, érdekes volt nézni, hogyan segít egymásnak a két fiú. Ivedlem világított köröskörül, Lacika pedig dolgozott, így hamarosan indulhattunk. Itthon itt találtam Walterskirchen Phiíippet és Pater Tremmel S. J.-t.' — Este kipróbáltam a készülékeket, és sajnos - milyen csalódás! - egyik sem szólt! - Egészen oda voltunk! Azután megbeszéltük, hogy elhozatjuk a mérnököt Bécsből. — Nagyon rossz éjszakám volt. — Blanche sürgönyzött, hogy jön. — Hanem ebben az évben még befejezem a naplómat, de következő évben nem írok! December 30. Ma délelőtt gattendorfi szomszédaink jöttek ebédre: Eszterházy Kazimir, a felesége, Eszterházy Lajos és Eszterházy preláfus, kanonok a bécsi Stephansdomban, akinél Lacika most Bécsben lakik. Theophil délelőtt Lacikával elment Bécsbe. Láthatóan örült, hogy néhány napig itt volt, és a gyomra úgy megjavult, hogy számunkra is nagyon kellemes volt az ittléte. — Amikor Eszterházyék éppen indulni akartak, jött az egész Harradh-család Bruck a. d. Leitha-ból. Harrach papa és a felesége igenigen kedves emberek. Sokat beszélgettünk arról, hogy nem találkozhatnánk-e télen valahol a Riviérán. Egy öttingen nevű hercegnő is itt volt Baden-Badenbal. — Egészben véve nagyon fáradtak voltunk a vendégektől, mert mégis csak megerőltető állandóan figyelmesnek és igen kedvesnek lenni, akkor is, ha fáradt az ember. — December 31. Éppen sétálni mentem, amikor Blanche a Tátra kocsival behajtott a kastélyudvarra. Rögtön velem jött sétáim. Roppantul örültem, hogy ' P. Franz X. Tremi SJ (1880—1941) Kalksburgban működött, természetesen nem B. diákkorában; bizonyára mint „öregdiák"-kai ismerkedett meg vele. 1927—38-ig ö szerkesztette a kollégium lapját, a „Kalksburger Korrespondenz“-et, és ő írta benne nekrológját. 229
