Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Józsi és én reggel már lementünk a hotelból, hogy a 8 órás szentmisére menjünk. — Csak az utcán vettük észre, hogy olyan erősen esik, hogy vissza kellett fordulnunk. — Elmentünk a fogorvoshoz, ott megtudtam, hogy Morris egyáltalán nincs itthon, és csak hétfőn jön meg. Különösen Józsi örült ennek, mert nagyon félt a foga miatt! Ezután mindenféle üzletet jártunk végig: Heindl, szőnyegkereskedés. — Gyapjúszövetet rendeltem a pertelsteini apátnő térdeplőjéhez, két szőnyeget a körmendi vendégszobába az ágyak elé, és egy sereg más dolgot, — a város üzleteivel a körmendi pár kis bolt után igen érdekes az embernek. — Délután még moziba mentünk, minthogy éppen egy vidám darabot adtak, azután pedig Madeleine-t és Emmerichet vártam uzsonnára. — Tubákot is vettem szelencével, és a gyerekek mind szippantottak! — Október 1. Reggel a kapucinus templomban szentmisén, azután mi ketten, Józsi és én a városba siettünk komissiózni. — Hiszen az ember mindenkinek akar vinni valamit, mert nagy az otthon maradottak öröme a kicsiny figyelmességek miatt! — Elmentünk Lacika műhelyébe is a műszaki laboratóriumban, és kék köpenyben találtuk az esztergapadnál, amint éppen egy nagy tengelydarabon dolgozott. Nagyon kedves volt munka közben látni. — Délután Theophil jött uzsonnára. Sokat mesélt gleichenbergi tartózkodásáról, csak igen kevéssé lehetett észrevenni, hogy a fél nyelve hiányzik, és egész különösen kedves látni a kegyelem munkáját a lelkén. — Azután jött Emmeridh, és sok üzleti dologról beszélt velem a hitbizományt illetően. 7 órakor szabadok voltunk, és mind a két gyereket elvittem az operába, ahoi Korngold vezényelte „A holt város" c. darabját. — Hatásvadászó muzsika egyes kiáltó, csupa disszonancia szakaszokkal, csak egy hely pihentető valamennyire. — Október 2. Reggel indulás és elutazás Bécsből haza. — A pályaudvaron még üdvözöltük Lacikát, aki Bécs'ben maradt, sokáig integettünk neki a vonatból, míg már olyan messze nem jártunk, hogy semmit sem lehetett látni belőle. — Kényelembe helyezkedtünk Józsival a kupéban. Ekkor eszembe jutott az útlevelem, keresem-kutatom — sehol — Lacikánál maradt Bécsben! Ijedtemben megkérdeztem a mozdonyvezetőt, mit csináljak. Azt mondta: „hát legjobb, ha Wiener Neustadtban mindjárt kiszállnak! mert biztosan nem engedik át!" — Szeptember 30. 189
