Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
earini, hogy Afrikát is megnézze. A program zsúfolt, a természet és a művészet szépségei, a városok érdekességei mind ott szerepelnek rajta. László Baedekerjével a kezében módszeresen kihasznál minden percet, amellett csupa tréfa és jókedély, környezetének lelke. Ezek az utazások és a sok olvasás adja meg a házaspárnak azt a sokoldalú, gazdag kultúrát, melyet annyira csodáltak ismerőseik, és máig csodálhatunk naplóikban. És még az utakat is felhasználja tanulásra. Nizzában egy vak orgonistától vesz harmóniumleckéket. Nerviben az órásmesterséget tanulja ki. De ha az ember 1907-es nizzai naplójegyzeteikben lapozgat, ámulva látja, milyen komoly és következetes lelkiélet, mennyi szociális érzék húzódik meg e mögött az üdülés mögött, amely látszatra mintha nem különböznék a korabeli főurakétól. Nemcsak hogy naponta járnak szentmisére, áldozni és egy-egy választott lelkiatyához hetenként gyónni, de szinte csakis vallásos könyveket olvasnak (állandó vevői a Pons katolikus könyvkereskedésnek). Misi a tavasz folyamán egyebek között elolvassa Árpádházi Szt. Erzsébet Montalembert-féle két kötetes életrajzát, Vianney Szt. János, Páli Szt. Vince, Assisi Szt. Ferenc, Szt. Monika életét és Jörgensen négy könyvét. Nyilván László sem olvas kevesebbet. Nagyszombaton a monacói jezsuitáknál életgyónást végeznek, gondos előkészület után (sofőrjük, Ferdinánd is megy gyónni velük). „Boldogan mentünk haza — életemben először volt egész komolyan az az érzésem, hogy ha most meg kellene halni: Uram, készen vagyok, — és micsoda öröm volt, hogy Lacival osztozhattam ebben az érzésben, s megbeszélhettem vele." Mielőtt hazafelé indulnak, fölmennek egy meredek tengeri kilátóhoz, és László apró darabokra tépett bűnlajstromát a tengerbe hajítja! — Közben boldog, ha környezetében egy-egy betegen segíthet, anyagilag és erkölcsileg támogatják az igen szegényesen élő francia papokat. (Később, amikor egyházellenes törvények egyre inkább korlátozzák működésüket, már nem is hajlandók Franciaországban üdülni, inkább Olaszországot választják.) Misi megható szeretettel foglalkozik egyikük erős érelmeszesedésben szenvedő anyjával. De különösen Masson abbé gyermekotthona kelti föl érdeklődésüket. Ez a szentéletű pap fölszedi az elhanyagolt utcagyerekeket, többkevesebb ideig magánál tartja, hittanra tanítja, s igyekszik valami foglalkozást szerezni nekik, nem egyet ő keresztel meg és vezet elsőáldozáshoz, — innen kapta a mű nevét: „l'oeuvre des communions tardives", a kései áldozások műve. Batthyányék minden módon segítik. Misi vállalja a gyerekek bérmaanyaságát, meghívják őket otthonukba uzsonnára és tombolára. Boldogan fogadja a házaspár 1900. júl. 3-án az első fiút, Ödönt. Már a következő év decemberében megszületik a kis Mária Anna. és utánuk sorra, szinte évről évre a többi, egészen 1918-ig, a kis Károly 2 17
