Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Reggel Dr. Eredics volt nálam, mert azután 3 hétre szabadságra megy. Néhány levelet írtam, így Bellának': válasz és vigasz a felesége miatt — Bella legidősebb fiamnak, Ödönnek, a harmóniumtanára volt — azután Eszterházynak, békéltetőén a Sigrayval való vitában, amennyire csak tudtam!

Kötözés. Dr. Ajtay kisasszony ma könnyzacskókat stb. operált. Ezeket a külső operációkat most egészen ráhagyom, és én csak a belső szemoperációkkal foglalkozom. —

Ebédre jött Zsiga Lilikével; a gyerekek örültek, mert ma pezsgő volt Liliké tegnapi név- ill. születésnapja miatt. Ilyenkor mind az 5 gyerek hozzám jön a poharával, és nekem kell kiosztani nekik, hogy senki se kapjon a korához képest túl sokat. Még Blanki is kérdezi, meg Ancsi is.

Délután a beteg csákányi plébános úrnál voltam, angina pectoris roham. — Tyahuval, a 84 éves szolgával beszéltem.* 2 Ancsi velem volt, de már egy kicsit sok volt neki. — Józsi, Ivi őzvadászaton. Eredmény: O.

Június 18.

X gróf azt mondja, amikor Maria Taferl zarándokhelyére ér:

Was bin ich für ein Graferl Maria Taferl In Vergleich von Dir Schlechter Wagenschmier.3 4

Vidám és alázatos kis vers; Skotti bárónő mondta el, aki vendégként még nálunk időzik. — Ő egyáltalában olyan vidám, és derűjével Misi és Ancsi számára nagy segítség. — Belül persze neki is szegénynek sok bánata kell hogy legyen, hiszen az értékpapírokkal annyi pénzt vesztett, mint különben az egész arisztokrácia."

Az emberek panaszkodnak az ételükre. Leküldték a gyerekeket, hogy kipróbáljuk, mit kapnak. A gyerekek mind kitűnőnek találtak mindent. Istenem! éppen most olvasok az afrikai missziók éhínségéről! — és nálunk gyakran napjában kétszer van hús mindenkinek. Milyen hálás vagyok Istennek, hogy a legnehezebb háborús és forra-Június 17.

’ Bella Rudolf.

2 Iván bácsi komornyikja.

3 Miféle grófocska vagyok én, Maria Taferl; hozzád hasonlítva rossz kocsikenőcs.

4 Berta Scotti emlékezéseiben ugyanez így fest: .Szeretetreméltó háziúr volt, és sokszor szívből tudott nevetni az én buta történeteimen, — s maga is anekdotákat beszélt el. Az esték mindig rettentő kedélyesek voltak." — Azt is följegyezte, hogy egy alkalommal B. így búcsúzott tőle: „Jó tartalmú koffer On — és én azt kívánom, hogy a mennybe legyen címezve."

142