Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Este az operába mentünk, Smetanától játszották az „Eladott menyasszonyt", utána az Opera vendéglőben vacsorázunk. Csak 1 óra felé tudtam elaludni. — Május 19. Reggel kapucinusok, utána reggeli. Majd a városban komissióztam. 12 órakor jött Max, és együtt ettünk. Éppen mikor hozzá akartam fogni a délutáni szunyókálásomhoz, nyílik az ajtó és 'bejön a betegem, Marenzi grófnő a férjével. — A rendelés jó 3/4 óráig tartott, minthogy az öreg hölgynek egy csomó apró kérdése volt, és a végén teákat stb. is íratott magának. — Azután megvizsgáltam a férjeurát is, akinek azonban kutyabaja sem volt, csak úgy biztonság okáért nézette meg magát.' — Miután a betegek elmentek, autóval Kalksburgba mentem az én jó Pater Königem látogatására! Az volt csak a kölcsönös öröm, amikor megláttuk egymást. Sok mondanivalója volt egy 5 kötetes műről, amelyet ki akar nyomatni stb. Megvizsgáltam még Pater Strabbot, akinek kezdődő hályoga van, nagymértékű rövidlátással. — Este vidám, jó hangulat valamennyiünknél. Emmerich, Max itt volt. Megint színház, már ki akartam menni, ezek a darabok már nem érnek semmit. Május 20. Reggel a kapucinusoknál. Ma a szentáldozást különösen az én keresztes nővéreimért kellett felajánlanom, akik lelkigyakorlaton vannak, hiszen fogadalmat tesznek. — Azután indulás az összes csomagokkal és Ivivel mint kísérővel. — Elvámoltattam a játékokat, ami egész simán ment. Sopronban hozzám ült Zichy Jakab, aki Széchény temetésére ment. Végre megérkeztünk; a gyerekek mind körülvettek és mindegyiknek kiosztottam az ajándékokat, mindenki boldog volt. — Misi elment a temetésre, ott egy tömeg embert talált. Különösen Ambrozy örült a megjegyzésnek, amit Misi tett neki, hogy az ő művei tették a virágok barátjává. Milyen mélyen hatol egy kedves szó a lélekbe — az az ember sírt! — Sétálni mentem Pater Sylvával, az Isten- és emberszeretetről beszéltünk. Elmondtam neki egy csomó élményt haldoklókkal orvosi praxisomból, mind Isten kegyelmének bizonyságai! Milyen érdekes; hogyha egyszer mindezt leírhatnám! — ' Ez bizonyára az a Louis Marenzi ügyvéd, aki halála után igen emelkedett hangú nekrológot írt róla a Schönere Zukunft-ba. 128
