Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

A szobák mennyezetének megfestését Dorfmeister Istvánra bízta. Az 1791-ben elkészült képek az Olymposon vígadó múzsákat és négy, bravúros rövidüléssel megfestett csoportban a nyugati egyházatyákat ábrázolják.

Az 1884. évi bővítés egész kiképzése, így homlokzatai is, alkalmazkodtak az eredeti épülethez és monumentális egyszerűségükkel szépen zárták az akkor már véglegesen kialakult Templom tér északi oldalát.

Az utolsó bővítésre 1939 és 1941 között került sor Gruber Imre tervei szerint. A korábbi épületet zárt négyszöggé kiegészítő új szárnyba lakószobák és az oktatást kiegészítő helyiségek, például a tornaterem, valamint a kápolna kerültek. Az igények nem tették lehetővé s egyben indokolttá az előző szellemű bővítést. A tömegformájában is elkülönülő új rész, tartózkodó neobarokk tagozása mégis szerencsésen alkalmazkodik a korábbi adottságokhoz. Az új, egységes homlokzatú nyugati szárny az építés során felfedezett római-, karoling- és középkori maradványokból kialakított romkertre néz. Elnevezése az ásatásokat irányító régész, Járdányi Paulovics István nevének állít emléket. A romkert kialakítása és az épület befejezése már a második világháború idejére esett. A kápolna művészi befejezésére szerencsére 1941-42-ben még sor kerülhetett. A színes üvegablakok Árkayné Sztehló Lily művei, a nagyméretű freskót pedig Kontuly Béla készítette.

Az épületegyüttest többször igazították változó funkciójához és felújításáról is gondoskodtak. A régebbi részek homlokzatait 1989—90-ben tatarozták.

30