Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)
Az egyházmegye intézményei
VASBOLDOGASSZONY Vasboldogasszony, egykori néven Boldogasszonyfalva egy 1354. évi oklevélben szerepel először. Templomát 1409-ben említik. 1690-ben elhanyagolt állapotú, 1698-ban már romos. Végre 1700 táján helyreállították, s később is alakítottak rajta. Titulusa: Mária, az angyalok királynője. Egyházilag az egervári plébániához tartozik. A hely jelentőségét a művészettörténet számára a templom oltára adja meg. A szakirodalom a XVIII. század elejére teszi keletkezését, ami az épület rendbehozásával kapcsolatban logikus. A községben élő hagyományt, hogy az oltár az egervári várból származik, bár egyes szerzők elfogadják, eddig adatokkal nem igazolható, nem is valószínű. Az oltár hársfából készült. A későbbi tabernaculummal jórészt elfedett predella felett álló formátumú, fenn íves lezárású mezőre applikált szobrok Mária mennybemenetelét ábrázolják. Szűz Mária lebegni látszó, égre tekintő alakját négy hasonlóan lebegő angyal segíti felemelkedni (képünk alkalmi dekorációja ezt a csoportot eltakarja). Felül a Szentháromság alakjai várják az Istenanyát. A jelenetet nem az általában szokásos oszlopos, kapuszerű keretezés fogja körül, hanem pusztán levéldíszkeret. Magyarországon e megoldásnak a vasboldogasszonyi oltár az elsőnek tartott példája. A felvidéki oltárfaragó műhelyek körében messze elterjedt, a Dunántúlon azonban csak néhány található, jórészt olyanok, amelyek jelentős helyektől távolabb estek. A székesfehérvári Szent Anna-kápolna oltára (1720 körül), a zsirai és szárazvámi oltárok (1 730 körül) tartoznak ebbe a csoportba. A közeli Sorokpolány templomában Bátsmegyei Ferenc 1697-ből való síremlékét szintén akantuszlombok keretezik. Úgy tűnik hát, s ezt a stíluskritikai megfigyelések is megerősítik, hogy a XVII—XVI11. század fordulója e díszítésmód megjelenési ideje. A külföldi (norvég, német) példák is hasonló időben keletkeztek. így a vasboldogasszonyi, szerencsére épen megmaradt oltár látszólagos elszigeteltségében is egy sajátos európai komponálási és díszítésmód értékes képviselője. 108
