Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

Az 1676-ban birtokba lépett új kegyúri család, a Széchenyiek a templomot ideiglenesen helyreállították, az elpusztult boltozat helyett síkfödém készül. Valószínű, hogy ebből az időből való az orgonakarzat két korabarokk angyalalakja.

A templomot Széchenyi Ignác építtette újjá és alakíttatta át barokk stílusban 1749 és 1757 között. Ekkor kapta a templombelső barokk boltozatát, a máriagyüdi kegytemplommal rokon architektúrájú szép cronosztikonos nyugati homlokzatát és a torony a sisakját.

Az átalakítás leginkább a belsőt érintette. Az ekkor készült berendezés rangos darabjai közül a főoltár szobrai nemcsak hazai faszobrászatunk, hanem egész barokk plasztikánk egyik kiemelkedő alkotását jelentik. A tabernaculum-építmény reneszánsz elemeket is tartalmazó felépítményeinek fülkéiben állt Szent Sebestyén és Szent Rókus szobra, ezek ma a Nemzeti Galériában láthatók, itt másolatok helyettesítik.

A háttérépítményen található a barokk átépítés után kapott új titulushoz kapcsolódó főoltárkép: „Szent Katalin megdicsőülése" és az azt keretező szobrok valószínűleg valamivel korábbiak a tabernaculum-építménynél.

A kiemelkedő együttes darabjai még a szószék a négy evangélista mellszobrával, és a Szent Család oltárból megmaradt szoboralakok.

A templom barokkizált külsejét, a nyugati homlokzat kivételével 1970-ben állították vissza későgótikus formájába. A helyreállítás utáni natúr téglakülső - bár vitatható elveiben - monumentális hatásúvá emeli az épületet, amelynek nagyméretű nyújtott csúcsíves ablakai az eredeti nyomán készült idomtégla-mérműrekonstrukciókkal az arányos és karcsú támpiIléreivel csodálatosan tükrözik az építettő azon igényét, hogy a nemes egyszerűséget hirdető rend minden felesleges dísztől mentes épületén is megmutassa a középkori magyar állam fénykora egyik legjelentősebb családjának hatalmát.

106