Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Pál Ferenc: Székely László krónikája elé
Székely László krónikája elé Kiadványunk alapját az a már számos helytörténeti munkában felhasznált és idézett több száz gépelt oldalnyi terjedelmű forrás képezi, amelyet közkeletűen csak „Székely-naplóként” szokás emlegetni. A mű szerzője, Székely László 1894-ben Budapesten egy hatgyermekes családban látta meg a napvilágot. Édesapja, Székely János világlátott szabómester volt, aki fontosnak tartotta gyermekei iskoláztatását, így fiát a budapesti piarista gimnáziumba járatta. Itt érlelődött meg benne a papi hivatás gondolata, melynek formálásában valószínűleg nem kis szerepe lehetett neves tanárának, a kor kiváló teológusának, Schütz Antalnak is. Érettségi vizsgájának letétele után nem a lakóhelye szerinti szemináriumba jelentkezett, hanem a Szombathelyi Papnevelő Intézetbe. Gróf Mikes János szombathelyi püspök ugyanis nagyvonalúsága és emberséges bánásmódja miatt nagy népszerűségnek örvendett kispapjai között, ennek híre pedig sok tehetséges papjelöltet vonzott egyházmegyéjébe. A püspök a tehetséges, ifjú levitát Innsbruckba, a jezsuiták neves szemináriumába küldte, ahol jóval korábban maga Mikes is végezte tanulmányait. Itt 1916-ban keresztény bölcseletből doktorátust szerzett, majd ezt követően 1918-ban a szombathelyi székesegyházban pappá szentelték. Káplánként szolgált a szlovén nemzetiségű Vízlendván, majd a főként németek lakta Pinkakertesen. 1919-ben kinevezték Zalaegerszegre Pehm József — a későbbi Mindszenty hercegprímás — mellé gimnáziumi hitoktatónak. Mint ilyen hamarosan a gimnáziumi cserkészcsapat parancsnoka és az iskola Mária-kongregációjának vezetője lett. Kisebb írásokat jelentetett meg a Pehm József által szerkesztett Zala Megyei Újságban, illetve a Cserkészfiú című lapban is. 1922-ben Szombathelyre helyezték, és a szeminárium lelkiigazgatója, spirituálisa lett. Rábízták az aszkétika, homiletika, kateketika oktatását és az akkoriban modern tudománynak számító szociológiát. 1926-tól a keresztény bölcselet tanára, s tanulmányi felügyelő lett.1 A tanári karnak ekkoriban olyan tudós tanárok voltak tagjai, mint dr. Géfin Gyula és dr. Szendy László. Gyorsan bekapcsolódott Szombathely pezsgő irodalmi és kulturális életébe. 1927-ben már ő volt a Kultúregyesület Irodalmi Szakosztályának elnöke, s javaslatára vette fel az egyesület a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnevezést. Meghívására olyan neves írók, költők 'y4 szombathelyi egyházmegye története. 3. köt. Történelmi névtár. Szerk. Géfin Gyula. Szombathely, 1935. 398. p.
