Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 194 1 1942 1943 1944 1 945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 Jaross István egyházközségi elnökünk szeptember 1-jével nyugalomba vonult. Kelcz-Adelfly utcai kis házában lakik. A Hangyának bizonyos kikötésekkel megengedtem, hogy két ablakot törjön templomunk udvara felé nyíló falán. Szeptember 8. Kisboldogasszony napját megüljük, mint a többi ünnepet. A bencések Veni Sanctéjuk napján szokás szerint meghívnak ünnepi ebédre, a polgármester, a civil tanárok, a Kelcz igazgatója is ott vannak. Délután 3 órakor a városházán ünnepelték és jutalmazták a sokgyermekes családanyákat. Weiss evangélikus lelkész szólt hozzájuk. A „Neque volentis, neque currentis'08” feliratú ház egyik boltozatos termének mennyezetén gyönyörű ősi festményt tártak fel. A dúsgazdag és szegény Lázár példabeszédét ábrázolja. A terem tehát nyilvánvalóan ebédlő lehetett. Délután a szép, nyárias időben kisétáltam Kőszegfalvára, meglátogattam néhány tekintélyes gazdát. Benéztem a korcsmába, elbeszélgettem a kapuk előtt tereferélő asszonyokkal. Ez a gyermekded, jóindulatú, paptisztelő nép őszintén örült, és megtisztelve érezte magát. Az egyik kőszegfalvai ember mezítláb jött meg a katonaságtól. Győrben érte a hír, hogy hazamehet, nem győzte bevárni, amíg polgári ruhája megérkezik. Otthagyta mundérját, ingben, gatyában indult útnak, közben sikerült szereznie szvettert, nadrágot, de lábbelit már nem. Szeptember 11. Jeney ezredes, a Tiszti Üdülő parancsnoka igen panaszkodott az ott nyaraló tisztekre. Magas rangúak, korán kerültek nyugalomba, nem dolgoznak, szellemi életet nem élnek, olvassák a Pesti Hírlap sárga regényeit, bridzseznek és politizálnak, fele bal, fele jobboldali szélsőséges. Hitüket nem gyakorolják, inkább csúfondáros megjegyzéseket tesznek a vallásra, Persze sohasem szenvedtek, azért csupa üresség és elégedetlenség az életük. A jólét és tétlenség szomorú példányai. Szeptember 16. Prédl Gizella törvény szerint református volna, lélek szerint katolikus. Református anyja ugyanis meghalt, mikor a kislány kétéves volt. Az apa újra nősült, katolikus nőt vett el, aki gyermekeit katolikusnak nevelte. A gyermek most hatodikos, katolikus hittanra jár, szíwel-lélekkel katolikusnak tudja magát. A református lelkész azonban visszakövetelné, nem elégszik meg azzal, hogy a kislány református hittanra is jár. Elvolt a családnál is, ott jól odamondogattak neki. Ma nálam volt, az én segítségemet kérte ahhoz, hogy a gyermek református maradhasson. Én persze ellene mondtam. Ne tépjük szét a gyermek lelkét, neki az csak szám, nekem lélek. 108 108 Neque volends, neque currentis (latin): Sem aki akarja, sem pedig aki fut. (Róm. 9,16.) Ottlik Géza Iskola a határon című művéből ismert idézet. 78
