Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

19.'i 8 1939 1940 1941 1942 194 3 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 19 5 1 1952 Ma délután óvodák záróünnepélye volt, mind a barakkban, mind a szervi­táknál, helyes műsorokkal. A szerviták az udvaron állították fel színpadukat azokból a deszkákból, amelyek helyébe mi a Jézus Szíve-templomban kókusz­szőnyegeket terítettünk. (A kövezetre rosszul összetákolt deszkák recsegtek ropogtak minden előre jövő hívő lépte alatt, azért püspöki engedéllyel áten­gedtük őket a szervitáknak.) Az óvoda ünnepélyére igen nagy közönség gyűlt össze az udvaron, s az idő is kivételesen megbecsülte magát. Július 2. A Kálvária remeteszobáját lefoglalta a katonaság. Öregebb kőszegi katonák végeznek ott légelhárító megfigyelést. Ma és tegnap a rendőröknek tartottam vallási előadást. Tegnap, Szent Vér ünnepén, a temetőkápolnában tartottam 9 órakor nagymisét, elég szép közönség előtt. Az egyházi énekkar szép hangversennyel akarta megülni fennállásának 250 éves jubileumát. /Ez a szám persze éppen nem biztos./ Az előkészületek meg­rekedtek, nem sikerült a rádióval megegyezni az időtartamban és időpontban. Szabó János karnagy — kitűnő szakember, maga is több értékes szent ének vagy profán ének szerzője — elégedetlen a tagok buzgalmával, s ennek olykor igen nyers kifakadásokban ad kifejezést, ami szintén nem épp összetartó erő. Legutolsó órán, mikor többen hiányoztak, és az ének szerfölött gyatrán ment, lefújta az egészet, maga pedig belebetegedett az elkeseredésbe. Július 3. Zajlik az élet. A posta 2300 katonai behívót hordott ki. Kőszegről mintegy 500-at hívtak be. Ma két hirtelen esküvő történt. Az egyik esküvő Proksché volt, aki nagy nó­gatásra, szülei ellenkezésének megtörése után a Stefánia szülőszobájában tar­totta meg polgári és egyházi esküvőjét harmadik gyereke anyjával. Az öreg Prokschot a katonaság is igen szorongatta a beleegyezésre: a parancsnok ehhez a föltételhez kötötte, hogy besorozott lovait visszakapja. Én meg azzal fenye­gettem, hogy elveszem tőle a plébániai földek bérletét. A másik esküvő Márffy Józsefé volt. Ez [egy] különös ember, a 20-as években halálra ítélték egy bom­bamerénylet miatt, ült is a váci fogházban. Ő azonban azt vitatja, hogy ártat­lan [sic!] a dologban, ő csak bűnbak volt, Strohmann98, más hatalmasok oda­­dobottja. Azok igen magasra emelkedtek, s elfeledkeztek róla. Különben vesze­kedett nagy nyilas, agitációs erő, minden kétes egzisztenciát, minden suhancot megnyert a nyilas mozgalomnak. Közben Radvány káplánt is kikezdte az új­ságban. Egyébként vasárnapi szentmisét világért sem mulasztana. 98 Strohmann (német): szalmaember. Gúnyos megnevezése azoknak a személyeknek, akik bizonyos esetekben látszólag saját maguk nevében járnak el, voltaképpen azonban csak bábként mások számára vagy mások akaratával végezik tetteiket. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom