Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Huber László: Köszöntő

Köszöntő Kőszeg városa — nagy szerencséjére — számos legendás hírű személyiséggel dicsekedhet. Ezek egyike volt — a szintén neves Kincs István apát közvetlen utódaként — Székely László apátplébános. Mint minden hasonló személyiség városunkban, ő is polihisztor volt a szó szoros értelmében. Talán ez annak a korszaknak köszönhető, amelyben ne­velkedett hasonlóan annyi más kortársához. Az Osztrák-Magyar Monarchia szülötteként (1894) módja volt arra, hogy iskoláit itthon és külföldön végez­hesse és ez alatt lásson, tapasztaljon és kiteljesedjen. Több nyelven beszélő, hatalmas műveltségű, széles látókörű férfiú vált belőle. Egyházi munkálkodása mellett már a húszas évektől jelentek meg verseskö­tetei, műfordításai, de más műfajban is kipróbálta magát: gyermekmesék, iro­dalmi kritikák, történelmi művek is köthetőek nevéhez. Nem csak a toll embere volt, hanem aktívan részt vett a Vas megyei irodal­mi és társadalmi élet szervezésében is. Majd ezt folytatta Kőszegen 1938-tól kezdődő plébánossága alatt, ahol hívei látták rendkívüli aktivitását, kereszté­nyi elhivatottságát, a hit melletti feltétlen kiállását. Mindez nem változott meg a kommunizmus egyház- és vallásellenes rémural­ma alatt sem. Akkor is egyenes, bátor, szókimondó ember maradt, aki hatá­rozottan vezette nyáját. Miután szándékosan — valószínűleg a kommunisták — felgyújtották a páratlan szépségű és értékű Kálvária-templomot, egy év alatt újjáépítette azt. Tiltakozott a németség kitelepítése és az egyházi iskolák álla­mosítása ellen. Ilyen emberekre pedig nem volt szüksége a Rákosi-diktatúrá­­nak, túl veszélyes volt a rendszerre, az új ideológiára. 1952-ben szót emelt a Városháza homlokzati freskóinak barbár lemeszelése ellen. Ezzel a fellépésé­vel telt be az a bizonyos pohár: Kőszegről Győrvárra „száműzték”, ahol évtize­dekig szolgált. Majd több mint húsz év múltán a még kisebb Gasztonyba ke­rült, végül életét a székesfehérvári papi otthonban fejezte be 1991-ben. Halálával elvesztettünk egy olyan karizmatikus egyéniséget, amilyenre min­den korban szükségük van az embereknek. Székely László szavaival és cse­lekedeteivel egyaránt példát tudott adni nekik abban, hogy erős hit mellett a Jóisten sem fogja egyedül hagyni őket, és érdemes kiállni mindenkor a ke­resztény értékek, a tiszta humanizmus és a felebaráti szeretet mellett. Huber László polgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalom