Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1 947 1948 1949 1 950 1951 1952 Április 15. Meghalt Waldmayer Károly méltóságos úr, aki az Osztrák-Magyar Bank vezértitkár-helyettese volt. Nyugdíját 1400 pengőre becsülték. Köztiszteletben álló, szép tartású öregúr volt, páratlan a jótékonykodásban, karitatív egyesületek, szegény diákok pártfogásában. Szigorú és jóságos volt egyszerre, pontos, kényes a dolgai vezetésében. Köztisztelet övezte, mint egy régi patríciust. Igaz, hívő katolikus életet élt. Mint pedáns, aprólékosságig pontos bankesmer70 iszonyodott Kincs prelátus veszélyesen nagyvonalú bankosodásától. Igen rosszallotta, hogy az ő hitelszövetkezetének megmentése érdekében felszólaltam, s ezzel az ügyet, úgy látom, el is döntöttem. Én Grősz püspök hatása alatt attól féltem, hogy sok kis ember pénze, sőt egzisztenciája kerülne a hitelszövetkezet romjai alá. Talán azért is mondott le az egyházközségi elnökségről, amelyre úgyis csak nagy kapacitálásra vállalkozott. De azért a jó viszony megmaradt köztünk. Finom érzületére vall, hogy boldogult felesége számára mindig feltétette a terítéket az ebédlőben. Végrendeletében gyümölcsösét, szép kis házát az Árpád utcában a Betegházra hagyta. 1500 pengős misealapítványt tett, 3500 pengő értékű értékpapírt hagyott a bencés gimnáziumra, ösztöndíjakra. 83 éves korában hunyt el. Mivel a temetőkápolnát éppen renoválják, a Szent Imre-templomban ravataloztuk fel, s onnan igen nagy tömeg kísérte ki a temetőbe. Ugyanitt ravataloztuk fel Reményi Ferenc ezredest másnap. Pedig az evangélikus lelkész tartott rá igényt. Elég kínos bonyodalom lett belőle, Reményi ezredes egy évvel ezelőtt kitért a katolikus egyházból, lutheránus lett. /Állítólag azért, mert a származás igazolása során arra a kérdésre is felelni kell, milyen vallású volt azelőtt, ő az áttérésével nyugodtan állíthatta, hogy azelőtt katolikus volt, s nem kellett bevallani, hogy zsidó volt. De lehet, hogy ez csak mendemonda./ Bizonyos, hogy nem meggyőződés vitte át az evangélikusokhoz, mert evangélikusnak épp úgy nem volt jó, mint katolikusnak. Megjósoltam neki, hogy Magyarországon nem akad olyan evangélikus lelkész, aki ilyen világnézeti hitelvekkel fölveszi. Akadt. De a „halálos veszedelemben mindenki az anyanyelvén szólal meg”. Halálos ágyához hívatta az evangélikus lelkészt, és kijelentette neki, hogy visszatér katolikusnak. Másnap engem kért, hogy a szentségekhez járulhasson. Maga kérte az utolsó kenetét is. Hitbeli nehézségei megmaradnak ugyan, de „egy más úton, rövidebb úton” akarja megközelíteni az Istent. Utána még többször hivatott, mert katonásan nézett szembe a halállal, s neki már csak az „égi injekció kellett”. Betegségében sokat imádkozott, a szentségek fölvétele után olyan megkönnyebbedést érzett, hogy reménye és életkedve visszatért. Weiss, az evangélikus lelkész 70 Feltehetőleg bankszakember. 57
