Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 kétszer is kiadták. Nagyszombatból szép emlékeket hozott magával, értékes gyűjteménye volt Zrínyi, Rákóczi stb. kézvonásaiból, amelyeket remélhetőleg megbecsül, s megőriz az utódiskola. Mint jó barát szíves volt, önzetlen, kellemes, hogy ide kerültem plébánosnak, abban neki is volt része, s azután is mindig mellettem éreztem, minden ügyemben. Koporsója előtt december 17-én délelőtt liberás rekviemet mondtam a zárda kápolnájában. Délután 3-kor a megyéspüspök végezte a temetési, beszentelési szertartást. Énekeltek Mercédesz nővér növendékei, illetve a missziósok. A kőszegi hívek igen nagy tömegben jöttek meg a temetésre, szinte látni sem lehetett a temetőben a körülözönlő néptömegtől. Az esztergomi egyházmegye, melynek mindvégig papja maradt, nem képviseltette magát. A sírnál csak a püspök úr beszélt, szép s elég hosszú beszédben méltatta a boldogult érdemeit. December 22. A posztógyár négy vég szövetet küldött a plébániára, a szegények karácsonyára. Öt család kapott belőle. A szegényház lakói számára ozsonnát rendeztünk, kávéval, vajas kaláccsal. A főispán a polgármesteren keresztül felszólított arra, hogy karácsonyi vagy évzáró beszédemben emlékezzem meg arra [sic!], mi mindent tett a szegény nép érdekében a demokrácia városunkban az utolsó négy évben. Azt felel tem, hogy elvből csak a püspökömtől jövő irányításokat vehetem tekintetbe a szószéken, egyébként pedig mélyen szociális mentalitásom sugallatait követve igyekezni fogok a karácsonyi ünnepkör szociális és demokratikus mozzanatait s tanulságait kihangsúlyozni szentbeszédeimben. Márkus Bernát párttitkár keresett föl, s nálam volt közel két órahosszat. Akadémikus eszmecserére szólított föl, s ravaszul bátorított arra, hogy adjam elő, mit gondolok Rákosi Mátyásnak, a körülrajongott népvezérnek demokráciájáról s teljesítményeiről. Én kötélnek álltam, s elsoroltam a negatívumokat is, amelyek erősen antidemokratikusnak mutatják ezt a demokráciát. Csalódottan távozott. December 23. Mint beidézett vádlott jelentem meg a járásbíróságon egy Szombathelyről kiküldött háromtagú bíróság előtt. Az volt a vád ellenem, hogy a katolikus körleveleket, annak utolsó számát belügyminiszteri engedély nélkül ki mertem adni. Én hivatkoztam arra, hogy előzetesen informálódtam a szocdem és a kompárt vezetőségénél. Mindketten biztosítottak arról, hogy a lapot a leégett Kálvária érdekében kiadhatom, ha nem esik demokrácia szempontjából kifogás alá. Márkus Bernát, mint tanú, akit nehezen kerítettek elő, köntörfalazott, míg végre elejtett egy mondatot, amely igazolta védekezésemet. A bíróság azt a végzést hozta, hogy én vétettem ugyan, 443
