Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 November 1. A Krisztus király-körmenet felvonult a zárdától a Jézus Szí­­ve-templomig. Az idő enyhe volt, a rendezés kissé gyönge, a néptömeg elég nagy, P. Seres Béla beszéde várakozáson aluli. A temetőkápolnában az esti ájtatosságon igen sokan vettek részt. Most az 1836-ban készült kőkereszt már az új helyén áll, az utak szép rendesek, salakot még több szekérrel hozatunk. Németh prelátus jobban van, teljes eszméletnél. Sólymos Szilveszter OSB a bencés székház két földszinti termében szentképki­­állítást rendezett. Sokan látogatják, hittanórák alatt elvittük oda a gyermekeket. November 3. Lovassy Andor, a gimnázium új igazgatója, aki két éven át a bencések asztaláról étkezett, most kihirdette, hogy a növendékek szakítsák meg kapcsolataikat volt tanáraikkal, csak templomban vagy gyóntatószék­ben találkozhatnak velük. A férfi ifjúság számára a Szent Imre-templomban, a védőszent ünnepe előtt triduumot tartunk /szónokok Tóth György, Szé­kely László, Nagy Ferenc/. Ugyan a képző ma úgy intézte, hogy ma 3-kor, amikor a mi ájtatosságunk kezdődik, a Kelczben a leányok röplabda-bemu­tatót tartanak, utána 4-kor tánciskola kezdődik. Dolgozó leányaink /DL/ elkészültek egy Moliére vígjátékkal /A képjelt be­teg/, de mivel ilyen címen előadásra engedélyt nem kaphattak, a tanoncisko­la cégére alatt akarták a darabot előadni, annál is inkább, mert több tanonc­­fiú is szerepel a darabban. Most a politikai rendőrfőhadnagy /rendkívül am­biciózus emberke, kistermetű, kövérkés, úgy néz ki, mintha porcogóból vol­nának a csontjai, fontoskodó/ nagy hűhót csap a dologból, törvény kijátszá­sának mondja. Szegény Szatmári káplánt szorongatja, internálással fenyege­ti, végül is pénzbírsággal sújtja. Szombathelyről az AC-tól 50 pelenkát kapunk és 2 kg tejport, hogy egyház­­községünk így segíthessen [a] megszorult anyákon. November 5. Tanoncaink elmentek deputációban Márkus Bernát kompárti titkár elé. Kérték pártfogását, hogy simítsa el ismert bölcsességével az AVO492 elé került ügyüket. Márkus igen jól fogadta őket, nagy készséget mutatott, „rosszul esnék neki, ha az apátúrnak ezt a kérését nem teljesíthetné”. De még aznap kiprédikálta a felső gyárban az esetet, amely a reakció példája. 492 AVO = Államvédelmi Osztály: 1946-tól 1948-ig a Belügyminisztérium szervezeti egy­sége. Ez, illetve utóda, az AVH = Államvédelmi Hatóság (1948-1956) államvédelmi szerv­ből vált a kommunista párt félelmetes terrorszervezetévé. 1948-tól elsőfokú hatósági jog­kört gyakorolhatott személyek kitiltásának, őrizet alá helyezésének elrendelésében és ezen ügyek felülvizsgálatában, végezte a különböző koncepciós perek megszervezését és meg­rendezését, 1950-től felügyelte az internáló táborok rendjét, átvette az ország börtöneit, őrizte a határokat. 438

Next

/
Oldalképek
Tartalom