Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1930 1951 1952 házvételekkel, építkezésekkel. Gyárában szinte mindenki katolikus, mert ha ép­pen nem misztikus lélek is, de felekezeti katolicizmusa van. Ez a szereplése talán közeledést jelentett felém is, akinek ellenfele volt már a plébánosválasztáskor. Október 31. A Krisztus-király körmenet idén is a zárdától indult templo­munkba, talán ennyi nép még sohsem csatlakozott hozzá, mint idén. Igaz, az idő is igen szép volt. November 1-jén a halottak ájtatosságát a temetőkápolnában már 4 órakor megtartottuk, mert 5-re el kellett hagyni a temetőt. Nem szabad kis fények­kel sem idecsalogatni az ellenséges repülőgépeket. Meghalt a 85 éves Hutter néni, akit leánya mindig tolókocsin hozott a temp­lomba. Bámulatos volt ebben a családban az összetartás és [a] kölcsönös szere­tet. Segítenek egymáson, amikor csak kell, megosztják egymással, amijük van. A leány úgy szerette, becézte anyját, mint ahogy anya bánik kisgyermekével. A Szent István kép helye üresen éktelenkedik egész télen át, várja a fal kiszá­radását. Az írottkő-telepen kinézték a helyét egy építendő erdei kápolnának. November 3. A fiú elemi egyik termébe zsidó katonákat telepítettek. A cser­készek Ege Miklós utcai székházát is ki akarták sajátítani e célra, de a karakán Tóth György káplán ellenállásán ez a terv meghiúsult. A tanítás egyébként megkezdődött minden osztály számára a mai napon. Ma a Horthy Miklós utca katolikus lakóit kezdtem látogatni. A zsidó katonák félnek Muraszombattól, ahová állítólag szállítani akarják őket. Az a hír, hogy ott partizánok fogdossák össze őket váltságdíj reményé­ben. Négy fehér karszalagos munkaszolgálatos érdekében eljártam a zászló­aljnál — siker nélkül. Tegnap megint légiriadó volt. A toronyból láttak is egy lezuhanó gépet; hí­rek szerint hét angol gépet lelőttek osztrák terület fölött. A Kincs-villa bútorai közül egyeden igazi érték egy szép biedermeier asztal. Azt átpolíroztattam, s behozattam a plébániára, most a szalonban van. Mivel a nagytermet nehéz kifűteni, télre megint a hálószobámat avattam föl irodámmá. November 15. Hász István dr. tábori püspök Kőszegen járt, bérmálta a nö­vendékeket. Ha egy fiú arra kérdésre, hány Isten van, megmondja, hogy egy, ő felkiált: „Bravó, fiacskám, nagyon jól mondtad, valóban egy van!” A bencések és a hitoktatók mentek ki a reálba gyóntatni a bérmálkozókat s asszisztálni a vasárnapi főpapi misén. A püspök tiszteletére nagy ebéd volt a reálban, 12-en ültük körül az asztalt papok s természetesen az intézet kato­natiszt tanárai. A püspök minden szónoki kellék birtokában sem tud hatásos 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom