Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
Június 12. Űrnap. Az idő váratlanul kitisztult, napos, enyhe, kissé mégis szeles napunk támadt. A kőszegi körmenet gyönyörű rendben folyt le. A német ének legyöngült, mert Kőszegfalva is kapott — a jó nép igen nagy örömére és büszkeségére — úrnapi körmenetet. Oltáraikat gondos szeretettel és örvendező lélekkel állították föl, nem bánták, ha éjszakájuk is ráment a díszítésre. A plébániai rétek termését ma árvereztettem el. A szomszéd falvak népe jobbára elmaradt idén. A rét egy része vízben áll. Néhol új trágyázásra is szorul, 1 100 pengő jött be, csaknem annyi, mint tavaly. Úgy pletykálják, hogy a Volksbund helyi csoportjában elhatározták, hogy meghurcolják a papokat, elsősorban a zárdaigazgatót meg a plébánost. Talán nem is igaz. Június 15. Ősi szokás szerint a mi úrnapi és Jézus Szíve-körmenetünket a bencések vezetik, rá vasárnap az ő processziójukat a plébánia. A bencés precesszió bensőségesebb volt, a háttér is szebb, mint a mienk. Az ünnepi ebédek az éppen nem ünnepi idők miatt elmaradtak. Körmenet után délelőtt 11 órakor a cserkészek eskütétele a Hősök tornya alatt. Dr. Saly Arnulf beszél mintegy 150-200 főnyi közönség előtt. Délután 3-kor levente verseny. 4-kor a fiú elemiben tornavizsga és évzáró ünnepély. Június 18. A kormányzó születésnapján tartott ünnepi nagymisén fölkérésemre Maródi Árpád OSB mondta a szentbeszédet. Tisztán, jól hallhatóan beszélt, merészen, profán tartalommal. 1 órakor díszebédre voltam hivatalos a katonai reálba. Este lakodalomra hívtak a Hangya-étterembe. Ma váratlan vendégeim voltak a Vendvidékről: Krantz József csendlaki, Varga István perestói plébánosok és egy tanfelügyelő, dr. Vukán Ferencné nagybátyja. Megdöbbentő dolgokat meséltek a német fennhatóság alá került szlovénok sorsáról. A papokat okolják egyes német vidékek elszlávosításáért, azért a plébánosokat letartóztatták, most egy kapucinus kolostorban vannak. Körülbelül 70-en átmentek Horvátországba, többen a mi egyházmegyénkbe kéredzkedtek. A marburgi püspöknek165 két szobát hagytak meg, a kanonokok autókat sikálnak a piacon, vagy egyéb testi munkát végeznek, három papot meg is öltek. A papnövendékek holmiit elkobozták, aztán hazazavarták őket. A szeminárium kaszárnya lett. Az 1918 után beszivárgott lakókat, miután vagyonukat elkobozták, visszatoloncolják oda, ahonnan jöttek. A Vendvidéken három falut az osztrák határszélen átengedtek a németeknek. Kőszegi iÍjaink közül többen átszöktek a határon, kőműves munkákra csalogatták őket. Kint azonban elfogták a társaságot, s átadták a magyar rendőrségnek. 165 Marburg: ma Maribor, Szlovénia. Ekkor püspöke Ivan Jozef Tomazic. 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 125
