Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 Február 8. Hölgykongregáció közös áldozása, elég sokan elmaradtak. Kínos volt, hogy a 8 órai mise alatt nem volt gyóntató, Németh Ferenc káplánom hazautazott Zalaerdődre, hogy elbúcsúzzon szüleitől, mielőtt kiutazik Franciaországba, a két másik káplán hittanóráin volt elfoglalva. Beyfussné nyugalmazott tanítónő volt itt, felhatalmazott, hogy halála után vegyem föl temetkezési segélyét. 3 000 pengőt óhajt hagyni arra a célra, hogy valahol a Szabó-hegynek egy barlangjába lourdes-i szobrot állítsunk. Február 9. A népszavazás Kőszegen a magyar ajkúak nagy előnyét, többségét tünteti föl. Ez talán azt is jelenti, hogy sok olyan, aki fél lábbal a németségben áll, — talán [a] propaganda hatására is —, magyarnak vallotta magát. Kőszegfalván a DL-nek nyolc leány a tagja. Kortársaik nincsenek itthon, erre-arra szolgálnak a nagyvilágban. A tanítóék most teára hívták a tagokat. Az új tanító, Kévéi Lajos megnyerte a falusiak bizalmát. Igen ügyes, agilis. Már dr. Gyöngyös is gratulált hozzá, hogy mily szerencsés választás volt. Keverné is beleillik a falu életébe mint vezető asszony. A teán énekszámokkal, tréfás szavalattal, monológgal szerepeltek a lányok, majd táncra kerekedtek a meghívott fiú családtagokkal. Szereztek egy harmonikást is. Február 10. Egy tömördi atyafi volt nálam. Arra kért, bírjam rá feleségét, aki Kőszegen szolgál, hogy térjen vissza hozzá. Mi már kétszer beszéltünk vele, mutat is némi hajlandóságot a visszatérésre. Most — magyaráztam a férjnek — az van hátra, hogy menjen el hozzá, a múltat ne is emlegesse már, hívja haza teljes szeretettel. — Arra nem vagyok képes — válaszolta a férfi — ha már meglátom, dühbe jövök. Csak menjen haza a hűtlen asszony, ha egyszer otthon lesz, a többit elvégzi ő. Február 12. Tegnap közös vacsora a Katolikus Körben. Elegen voltak, kedélyesen ment minden. Ma vitéz Kőszegi volt nálam, a nemezgyár tröszt bu dapesti vezérigazgatója, Bass itteni gyárigazgatóval együtt. Jelentette, hogy az Eisner-villát megvették munkásüdülő céljaira. Pfeiffer Gyula államtitkár a Földművelésügyi Minisztériumba azt jelenttette, hogy a villa nem kell a pálosoknak, csupán az onnan a Kálváriáig vezető gyümölcsös. Ezt megkapnák 7-8 000 pengőért. Most a gyár ajánlatot tett nekik, hogy mondjanak le a telek alsó részéről, s akkor a felsőt átengedik nekik ingyen. Pfeiffer írásban tett ajánlatot kér, s ez bántja az igazgatót. Február 14. Ma épp beteghez készülök, amikor sírva ront be egy idős nő: kéri, igazoljam a családnál, hogy nem ő küldte nyakukra a papot. Szép előkészület a szentgyónásra. Az asszony katolikus vallásban nevelkedett, csak később tudta meg valamily iratból, hogy ő polgárilag evangélikusnak számít. Azóta nem ér104
