Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Kiegészítő forrásközlések

balszárnyat és a földszintet, nem tud többet átadni. Az érsek úr nem kínálta meg hellyel az urakat, mert bosszankodott, hogy a kutyát magukkal hozták. Majd megmagyarázta, hogy beteg és erre a pár szobára szüksége van. A kapitány a vita közepette mondta, hogy ő orvos is, és milyen orvos vizsgálta meg az érsek urat. Ki többek kö­zött Benczét is említette. Majd kifogásolta, hogy egyik /azt hiszem, Bencze vagy egy másik/ zsidó orvosa volt. Majd áttért „ich brauche einen Wein für meine Leute, sie haben Wein im Keller"91 Azt sem adott az érsek úr. Majd szó került a háborúról. A kapitány: „Das ist ja unser Krieg" /többesszámban/ Az érsek úr válasza rá: „Das ist nicht unser Krieg, es ist Hitlers Krieg." Erre valamit mondott a kapitány. „Das werde ich mir wohl merken."92 Érsek úr az urakat végig nem kínálata meg hellyel. Majd elkezdett olvasni, hogy ér­tésére adja az uraknak, hogy egyedül óhajt lenni. Sajnos, már nem emlékszem elég pontosan erre a beszélgetésre, úgy hogy nem tud­tam szóról-szóra leírni, csak nagyjában. Érsek úr szerdán mesélte el. Mindenesetre ez a beszélgetés annyira felizgatta és az urak erő­szakos fellépése, hogy azután már egyszer rosszul érezte magát, de akkor nem szólt, hogy nem érzi jól magát. Szerdán ő is többször lement és a ház előtt akarta bevárni érkezé­süket. Aznap korábban vacsoráztunk és azután fenn ült az előszo­bán, akkor már minden percben várható volt a bevonulás. A házban nem volt villany. Majd zaj és [a] lövöldözésre az érsek úr és az urak lementek. Lenn a folyosón találkozott az első oroszokkal. Megke­resték a tisztet, aki az érsek úrral nem akart kezet fogni, bocsánatot kért, hogy piszkos a keze. Az érsek úr kérte, hogy a katonák ne jöj­jenek be a házba, csak a tiszt kért egy szobát lent, hogy pihenjen. A többiek nem is jöttek fel. Aztán feljön az érsek úr és az urak. Az érsek úr nem akart lefe­küdni, hanem a folyosón kitetetett egy nagy karosszéket, és ott akart maradni, hogy a ház népét megvédje. Túl fárasztó volt ott neki ülni egész éjjel. Nem szabadott volna ezt megengedni. Mikor a második csoport jött, akkor megint le akart menni, hogy lenn fogadja őket. A zaj lenn volt az alsó folyosón és néhány lövés. Elindul férjemmel le a lépcsőn, a többi urak már elhagyták. És akkor szegény egy szó nélkül összeesett az első kanyarnál. 91 Bort keresek az embereimnek, Önnek van bora a pincében. 92 Ez a mi háborúnk - Ez nem a mi háborúnk, ez Hitler háborúja. - Ezt megjegyzem magam­nak. 540

Next

/
Oldalképek
Tartalom