Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Kiegészítő forrásközlések
balszárnyat és a földszintet, nem tud többet átadni. Az érsek úr nem kínálta meg hellyel az urakat, mert bosszankodott, hogy a kutyát magukkal hozták. Majd megmagyarázta, hogy beteg és erre a pár szobára szüksége van. A kapitány a vita közepette mondta, hogy ő orvos is, és milyen orvos vizsgálta meg az érsek urat. Ki többek között Benczét is említette. Majd kifogásolta, hogy egyik /azt hiszem, Bencze vagy egy másik/ zsidó orvosa volt. Majd áttért „ich brauche einen Wein für meine Leute, sie haben Wein im Keller"91 Azt sem adott az érsek úr. Majd szó került a háborúról. A kapitány: „Das ist ja unser Krieg" /többesszámban/ Az érsek úr válasza rá: „Das ist nicht unser Krieg, es ist Hitlers Krieg." Erre valamit mondott a kapitány. „Das werde ich mir wohl merken."92 Érsek úr az urakat végig nem kínálata meg hellyel. Majd elkezdett olvasni, hogy értésére adja az uraknak, hogy egyedül óhajt lenni. Sajnos, már nem emlékszem elég pontosan erre a beszélgetésre, úgy hogy nem tudtam szóról-szóra leírni, csak nagyjában. Érsek úr szerdán mesélte el. Mindenesetre ez a beszélgetés annyira felizgatta és az urak erőszakos fellépése, hogy azután már egyszer rosszul érezte magát, de akkor nem szólt, hogy nem érzi jól magát. Szerdán ő is többször lement és a ház előtt akarta bevárni érkezésüket. Aznap korábban vacsoráztunk és azután fenn ült az előszobán, akkor már minden percben várható volt a bevonulás. A házban nem volt villany. Majd zaj és [a] lövöldözésre az érsek úr és az urak lementek. Lenn a folyosón találkozott az első oroszokkal. Megkeresték a tisztet, aki az érsek úrral nem akart kezet fogni, bocsánatot kért, hogy piszkos a keze. Az érsek úr kérte, hogy a katonák ne jöjjenek be a házba, csak a tiszt kért egy szobát lent, hogy pihenjen. A többiek nem is jöttek fel. Aztán feljön az érsek úr és az urak. Az érsek úr nem akart lefeküdni, hanem a folyosón kitetetett egy nagy karosszéket, és ott akart maradni, hogy a ház népét megvédje. Túl fárasztó volt ott neki ülni egész éjjel. Nem szabadott volna ezt megengedni. Mikor a második csoport jött, akkor megint le akart menni, hogy lenn fogadja őket. A zaj lenn volt az alsó folyosón és néhány lövés. Elindul férjemmel le a lépcsőn, a többi urak már elhagyták. És akkor szegény egy szó nélkül összeesett az első kanyarnál. 91 Bort keresek az embereimnek, Önnek van bora a pincében. 92 Ez a mi háborúnk - Ez nem a mi háborúnk, ez Hitler háborúja. - Ezt megjegyzem magamnak. 540