Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Kiegészítő forrásközlések

pályafutása, és hogy e város lesz temetési helye. De nem gondoltunk erre mi sem.

Növendékeinket Szombathelyen a püspöki palota második emeletén helyezték el. Itt sok olyan riadót értek meg, hogy a gépek csak úgy átrepültek a város felett. 1945. március 4-én, vasárnap, déli 12 óra előtt nagy riadót jeleztek a szirénák. Ekkor is abban bizakodtak, hogy megint csak egyszerű átrepülésről lesz szó, azért nem is mentek le az óvóhelyre. Fél egy órakor már több gép keringett a város fölött, mire Albert prefektussal néhányan lementek az udvarra. A gépek átrepültek, de néhány perc múlva visszafordultak, úgyhogy alig volt idejük arra, hogy az udvarról leszaladjanak a püspöki palota óvóhelyére, amely azonban nem nyújtott nagy védelmet, mivel hatósági megállapítás szerint is életveszélyes volt. Alighogy leértek a lépcsőn, 3/4 1 órakor irtózatos robbanás rázta meg az épületet. A villany kialudt, az óvóhelyen tartózkodó nők és gyermekek sikoltoztak, törmelék hullott az óvóhely előterében is. A légnyomástól kis ideig valamennyien támolyogtak. Pillanatok alatt olyan sűrű füst töltötte be az óvóhelyet, hogy alig jutottak lélegzethez. Az első hullám elvonulása után az óvóhely lépcsőiek aljáról ástak ki egy növendéket. Szerencsére úgy temette be a törmelék, hogy felsőteste és feje kiállt belőle. Összesen öt hullámban érte támadás a várost. Az első hullám után többen jöttek le az óvóhelyre, arra a részre, ahol odafutott növendékeink tartózkodtak, és ők úgy tudták, hogy mindenkinek sikerült leérnie és menedéket találnia. Mikor a távollevőkért aggódva név szerint próbáltak mindenkit számba venni, két növendékről senki sem tudott biztosat mondani. Az egyik Fehér László volt. Három órakor tudtak csak feljönni az óvóhelyről. Felkutattak minden szóba jöhető helyet, de sehol sem akadtak rájuk. Arra gondolni sem lehetett, hogy a romok alól élve kerülnek elő. Azt sem tudták, hogy a rengeteg törmelék között merre keressék őket, mert senki sem tudta megmondani, hol tartózkodtak utoljára. Holttestük felkutatásáról azonban nem mondtak le és megfeszített munkával 6-án, kedden du. ráakadtak Fehér László holttestére az óvóhely lépcsőin. Feje be volt törve, jobb karja és bal lába össze volt törve. Legalább két méter vastag törmelékréteg takarta. Vagy a közvetlen közelben robbant bombából származó légnyomás ölte meg, vagy a rázúduló tömeg okozta percek alatt halálát.

A Magyar Vöröskereszt saját halottjaként temettette el. A temetést csütörtökön, március 8-án du. 3 órára tervezték, de közbejött riadó

520