Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Kiegészítő forrásközlések

tatem: omnes portae destructae: sacerdotes ejus gementes: virgines ejus squalidae, et ipsa oppressa amaritudine" (Lám. Jer. 1.10.4.).2 A súlyos keresztet, amelyet az Úr vállamra helyezett, megcsóko­lom: fiat, laudetur et superexaltetur altissima, justissima et amabi­lissima voluntas Dei in omnibus!3 4 Kereszttel a vállamon megyek tovább isteni Mesterem nyomában. Nem csüggedek, nem kislelkűs­­ködöm, hanem tovább imádkozom még buzgóbban, tovább dolgo­zom még erősebben, tovább engesztelek még hűségesebben és ké­szülök a nagy krisztusi újjászületésre.- Székesegyházam nincs. De addig is, amíg Isten segítségével újra felépíthetem, tovább akarom építeni a lelkekben az Isten templomát. A kőből épített templomot összedönthetik, de lelkünk templomát nem pusztíthatják el, ha mi nem akarjuk. Az Apocalypsis Urának szavaival nézek az új felada­tok felé: „Quoniam servasti verbum patientiae meae et ego serva­bo te ab hora tentationis quae ventura est in orbem universum (...) tene, quod habes, ut nemo accipiat coronam tuam." (Apoc. 3. 10. 11.).* Ez legyen a Ti legszentebb és legbuzgóbb munkátok: a lelkek templomát erőssé tenni minden kísértő támadással szemben. Abban a szellemben, ahogy azt meghirdettem ez évi nagyböjti főpásztori szózatomban az istengyermekség kegyelméről. A székesegyházat ért nagy pusztulás mellett rettenetes az ősi Szombathely városának szenvedése is. Ez az ősi magyar város sok szenvedést élt már át történelmében, de ez a mostani a legnagyob­bak közül való. A legfájóbb az a sok száz halott, kicsi gyermekek, vi­rágzó, reményteljes ifjak és leányok, dolgozó munkások és szerető édesanyánk, akik a romok között haltak meg. Minden szenvedés mellett azonban mily vigasztaló és összetörtségéből felemelő az a tudat, ha az istengyermekség kegyelmét megőrizve léphettek át az örökkévalóságba. Mily megrendítő figyelmeztetés: „Estote parati, in qua hora non putatis, filius hominis veniet!" (Mt. 24. 44.)5 2Siralm 1,10. Ellenség nyújtotta ki kezét, minden drágasága felé. Siralm 1,4. Sión útjai gyá­szolnak, mert nincs, aki ünnepre jönne. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorúak, és ő is csupa keserűség. 3 Legyen, dicsértessék és magasztaltassék föl Isten legmagasságosabb, legigazságosabb és legszeretettebb akarata mindenben! 4 Jel 3,10-11. Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. [...] Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. 5 Az idézet valós helye a Szentírásban: Lk 12,40. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok! A latin szöveg helyesen: quia hóra. 498

Next

/
Oldalképek
Tartalom