Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
történt. Szegényeket a legnagyobb szeretettel igyekszem lelkűkben megnyugtatni, a szentségek erejével erősíteni, de vajmi nehéz, s azt hiszem, csak az idő hoz majd számukra némi enyhülést. Nagy baj volt, hogy ezen a vidéken sok volt a bor, mert akkor megfékezhetetlenek, ha részegek. Híveim ugyan nagyobb részben akkorra már eladták borukat, mások elrejtették vagy eleresztették - most erre már rendelet is van - de hiába, más községekből hoztak magukkal s részegen értek a Baktüttösnél lefolyt harcba. Amikor Baktüttösnél két nap után a németek feladták a harcot, s sok kilométert vonultak vissza, Tófej és Pusztaederics harc nélkül jutott orosz kézbe, így aránylag ezek a községeim nem szenvedtek annyit, mint Baktüttös és Lórántháza, ahonnét Baktüttösre a tüzelés történt. Anyagi kárt azonban egyformán valamennyi [szenvedett], mert állatainkat s élelmiszereinket először és nagyobb mértékben a németek, azután az oroszok élték fel, vagy hajtották el. Nagypéntektől húsvét után első péntekig lehetetlen volt sz[ent]misét tartanom - a templomba nem is mehettem, mert a toronyban volt a németek szikratávírója, s nem engedtek be - de azóta minden nap van és volt, kivéve ápr[ilis] 15. vasárnapot, amikor minden férfit, engem is, kiparancsoltak az oroszok az út javítására. Más lelkipásztori munkámat is zavartalanul végezhetem. Híveim a nagy ijedség után s a megpróbáltatás után már lassan kezdenek a rendes életbe visszatérni. Bár most még félnek, másrészt a napi események s főleg a nagyobbrészt megtörtént földosztás és a várható választások foglalkoztatják őket. Tele vannak aggódással, főleg Németországban rekedt leventefiaik s katonafiaik sorsa iránt. Egyébként újra mind többen járnak a vasárnapi sz[en]tmisére s a szentségekhez. A rfómai] k[atolikus] iskolák Baktüttösön és Tófejen aránylag épségben maradtak, csak felszerelésüket tették tönkre még az átvonuló németek s egészen bepiszkolták és beférgesítették, az ablakokat kitörték. Tófejen tanítónk nem volt már régóta. A tanítónő, Farkas Irén, pedig a legutolsó német csapatokkal elmenekült, azóta nincs hír róla. Baktüttösön a férfi tani tót, Punger Antalt, katonának vitték s Németországba került, ahonnét még nem adott hírt. A tanítónő, Kámánné Sinka Erzsébet, idehaza maradt. A novai orosz katonai parancsnokság adott a községbíróknak a jegyzőn keresztül parancsot, hogy a tanítást kezdjék meg, én azon-379
