Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
\ \ Zalaegerszegi Esperesi Kerület / 53/1945. sz. Jelentés a zalaegerszegi esperesi kerület plébániáinak állapotáról az orosz megszállással kapcsolatban. I. A papság. A kerület minden papja - Istennek hála - lelki és testi épségben van. Bár anyagilag kevés kivétellel súlyos károkat szenvedtek, a károk nem lohasztották le a munkakedvüket, hanem mintha börtönéből szabadult volna lelkűk, lendültek a munka terére. Helyét egy sem hagyta el és ez a hívek előtt nagyban növelte tekintélyüket, megbecsülésüket.- A civil hatóságok legtöbb helyről elmentek vagy legalább is rejtőzködtek az első napokban. II. A hívek. A kezdet kezdetén lelkileg-testileg sokat szenvedtek. Egyrészt az oktalan propaganda által felidézett félelemtől, másrészt a valóban megtörtént brutális cselekedetek miatt. Súlyosabb esetekről azonban csak Zalaegerszegről, Alsóbagodról és Zalalövőről tudok, meg Bődéről. Alsóbagodon többek közt meghalt egy kis 9 éves leányka, két anya gyermekei védelmében, Bődén három zalaegerszegi férfi egy asszony védelmében, Zalalövőn egy férj felesége védelmében és egy idős asszony /71 éves/ saját védelmében. Ezenfelül Zalalövőn a harcoknak 8 polgári áldozata is lett. A megszállás első napjaiban a hívek különösen sokat imádkoztak és aggódtak papjaikért. Sok lelki örömet szerzett papjaimnak a távolabb lakó hívekkel való első találkozás. Ez sok előbbi keserűséget felejtetett. Általában megnyugvással viselik a megszálló csapatok és a háborús helyzet okozta károkat. Elkeseredettek csak ott [vannak], ahol saját népünk lelkiismeretlenségét tapasztalja besúgásban, nyomravezetésben vagy fosztogatásban. 353
