Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
Fent vázolt körülmények miatt Kegyelmes Uram nem fogja rossznéven venni, hogy csak táviratstílusban fogok helyzetünkről röviden referálni. Egyúttal Szakos93 titkár úrnak is kedves soraira válaszolni. Hála legyen Istennek - ez az első szavam - aki keményen meglátogatott ugyan bennünket, de adott erőt is a megpróbáltatás, szenvedések elviselésére. Sohasem éreztem még az Isten erősítő kegyelmét, mint ezekben a napokban. Kifosztottak bennünket, egynémelyikünknek testi bántalmazásban is volt része, de azért itt állunk valamennyien - ugyan megfogyatkozott testi erővel, de töretlen lelki erővel. A rablók a templomba és sekrestyébe is benéztek, az egyházi ruhákat ki is dobálták két alkalommal a szekrényekből, de semmit sem vittek el. Mint hallom, Rábakethelyen a templomot is kifosztották. A plébániahivatalomat is feldúlták, irataimat szétszórták, azoknak egy részét napok múlva a templomudvarban próbáltam összeszedni és megmutatni. A plébániaszekrényt talán egy hétig nem bántották, helyesebb: nem tudták felnyitni, de ezután egyik éjszaka fejszével vagy csákánnyal szétverték és tartalmát, kb. 13 ezer pengőt, mind elvitték. Szerencsére volt egy kis „fiók"-pénztáram is, amely észrevétlen és azért érintetlen maradt. Pénztárkönyveimből a beírt lapokat kitépték és itt hagyták, az üres lapokat a kemény táblával együtt elvették. Szegény nőknek bizony sok bántódásuk volt a mi házunk óvóhelyén is, ahol tömegesen húzódtak meg, de kinn egyes házaknál is. Istentisztelet nagyszombat kivételével - amikor bevonultak az oroszok - mindennap tartottunk, eleinte egy kicsit félve és szinte zárt ajtók mellett (templomunk tornyában ugyanis megfigyelőállomás volt gépfegyverrel), de most már szabadon, ünnepélyeken is és harangszóval. Minthogy húsvét hetében a mi borospincénket is teljesen kifosztották, a jó híveink „suba alatti" juttatásából tudunk csak misézni. Igaz, hogy több borra van szükségünk, mert naponta többet is misézünk. Eddig csak egy napon fordult elő, hogy borhiány miatt csak a hivatalos plébániai misét tudtam elmondani. Gyertyáról is hónapok óta jó híveink gondoskodnak, akik nélkül bizony misézni sem tudnánk. Azért is nagyon meg kell becsülnünk őket. 93 Szakos Gyula püspöki titkár 215
