Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

Ami személyemet illeti, az orosz megszállás alatt is szabadon mo­zoghattam, minden nap misézhettem. Kilakoltatva nem voltam, hí­veimet itthon is, a filiában is felkereshettem. Semmi személyes bán­­talom nem ért, sőt a nálam lakó összes orosz tisztek szépen viselked­tek, előzékenyek voltak akár a magam, akár híveim érdekében for­dultam hozzájuk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy anyagiak­ban nem szenvedtem kárt, de nem túlságosak, elviselhetőek. Mint fentebb említettem, az istentisztelet itt egy napon sem szüne­telt. A hívek azonban csak április vége felé kezdtek a templomba jönni. A férfiakat még most is akadályozza a sok robot, rendőri szol­gálat s a házőrzés szükségessége. A férfiak gyónó napja itt húsvét­hétfő, akkor elmaradt. Szentségnapkor, május 6-án próbáltam ide­gen gyón tatóval pótolni a mulasztást, de sajnos csak kisebb ered­ménnyel. A község vezetését itt a szabályosan megalakult kommunista párt vette át. Az egyházzal szemben jóindulatot mutat. Az iskola sokat szenvedett, berendezésének csak roncsai maradtak. (Német, ma­gyar, orosz katonák, menekültek lakták a télen.) A mostani vezető­ség közmunkával kidíszíttette, a padokat ideiglenesen használha­tókká tette. Az egyházi vagyont nem akarja igényelni. (A 60 hold templomerdőt sem.) Az egyházközség világi elnökét (volt uradalmi főintézőt) s engem is beválasztottak a jelenlegi képviselőtestületbe, így egyelőre ezen a téren sincs baj. A pártvezető azonban régi szo­cialista, r[ómai] k[atolikus] vallását nem gyakorolja, valamint kivá­lasztott munkatársainak legnagyobb része sem. A járási párttitkár­ságot is rábízták. így tehát résen kell lennem, noha a hívek hitéletét a változás nem rontotta. Erre a nehéz munkára Nagyméltóságod áldását kérve vagyok Nagyméltóságú és Főtisztelendő Megyéspüspök Úrnak legengedelmesebb fia Nagykölked, 1945. jún[ius] 9. Osvald János plébános. 178

Next

/
Oldalképek
Tartalom