Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
A munka hatása alatt kezdett lelkünk és kedélyünk a közelmúlt napok szörnyű bilincses emlékeitől szabadulni, ismét tudtunk mosolyogni, jövőbe nézni és tervezni, életcélt magunk előtt látni. így ha lassan is, de elértük azt, hogy a kifosztottság és [a] vele járatos megaláztatás, az ostromnak fárasztó emlékei leszakadoztak lelkűnkről és mi ismét, mint világi papok, a társadalomnak, híveinknek biztató pásztorai lehettünk. Érthető, hogy korom miatt is bennem hagyott legmélyebb nyomot ez a szenvedés és én, aki általában paptársaim között nagyon jó kedélyű és optimisztikus szoktam lenni, talán két hétig egészen szárnyaszegetten vergődtem, féltem, hogy sohasem jövök rendbe, s nem leszek alkalmas arra, hogy a meginduló új életnek pasztorális munkájába bekapcsolódjam. Az 1918-1919-es esztendők voltak hasonló hatással rám / a kommün alatt három hetet ültem a Markó utcában/ de akkor 26 esztendővel fiatalabb voltam. Azt hiszem, a legnehezebben túl vagyok, és még fogok tudni dolgozni. Fiatalabb paptársaim nagy megértéssel és szeretettel voltak velem szemben, igen nagy hálával tartozom valóban testvéri megértő szeretetükért. Számomra most nagy áldás volt, hogy három fiatal paptestvérem osztotta meg velem az életet. Ma már vannak újból terveim és csak egy a kérésem a jó Istentől, hogy ezek a napok lelkileg és kegyelmesen nyom nélkül ne maradjanak. Végül legyen szabad Nagyméltóságodnak rövid hivatalos beszámolót is adnom. A házassági esetekre vonatkozó hivatalos felterjesztéseket akkor szándékozom összeállítani, ha már a kerülettel is rendbe jöttem és minden plébániával az érintkezést felvehettem. Híveim számára nagyon jó lecke volt ez a nagy történelmi szenvedés. A családnak értékelésére rá fognak jönni, ha pillanatnyilag a lelki fáradtság ellentétes érzéseket váltott is [ki] belőlük. De sokan voltak fiatal anyák, akik azt mondhatták csecsemőjük védelmezte meg őket a meggyalázástól. Vallás nélkül nincsen erkölcs és erkölcsi rend, ez a mostani generáció számára nem szorul semmiféle bizonyításra és minden ellentétes állítás tehetetlenül esik vissza a bizonygatóra. Nincs erkölcs és családi élet tisztasága tételes vallásosság nélkül. A nagy tömeg még nem volt templomban, hihetetlen a szomjúságuk az Isten, templom és szentségek közössége után. Leírhatatlanul jó hatást váltott ki híveink leikéből, hogy mindanynyian helyünkön maradtunk és még csak arra sem gondoltunk, mint 171 ! I
