Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): „Mennyekbe fölvett Királyné…” A Mária-tisztelet emlékei a Szombathelyi Egyházmegyében az 1950-51-es felmérés alapján - Géfin Gyula Kiskönyvtár 3. (Szombathely, 2015)

Jelentések a plébániák Mária-tiszteletéről

Az október első vasárnapját igen ünnepélyesen tartották a káptalan tagjainak közreműködésével. A délutáni nagy körmenet szentséggel, hangos olvasóimádsággal haladt a szentmártoni utcákon a legújabb időkig, amíg lehetett.

Az úgynevezett Élő Rózsafüzért is terjesztették az atyák. Inkább az ifjúság és a falusi nép között. A tagok havi titoksorsolásra és naponta egy kisorsolt tizednek elmondására kötelezik magukat. A nép nagyon kedveli.

Az Örökös Rózsafüzér a társulati tagokból alakul. Havonta egy órán át a három olvasót mondja el a tag a vállalt órában, éjjel vagy nappal az abban az órában haldoklókért. Egy időben igen felkarolt áhítatgyakorlat volt. Ma is megvan a hívek között városszerte. Sőt, országszerte jelentkeztek a tagok és vállaltak imaórákat.

Úgy a társulati tagok neveit, valamint az Örökös Rózsafüzér imaóráit és beosztását vállaló tagok neveit díszes nagy könyvben jegyezték fel.

Hirdették és ajánlották a templom nagy kiváltságú búcsúját, az október első, vagyis rózsafüzér vasárnapon nyerhető toties-quoties164 teljes búcsút. És a szentolvasóval nyerhető sok búcsúkegyelem kiemelése és hirdetése nem szűnt meg szószéki és oltártól való szentbeszédekben.

Mérhetetlen sok jót tett a Szent Rózsafüzér ima, annak terjesztése és [a] Szűzanya tiszteletének előmozdításában. De nem csak élő szóval hirdették a Szűzanya szeretetét az atyák, hanem írásban is.

Irodalmi működés a Szűzanya tiszteletére:

Az 1638-ban megtelepedett Szent Domonkos szerzet már közel 100 éve működött, tanította és sürgette a Szűzanya tiszteletét és a rózsafüzér imát, [mégis] csak [a] XVIII. század közepe tájáról van tudomásunk két nyomtatványról.

Kinyílt ékes Rósátska címen az egyik (1740 táján jelent meg) a Rózsafüzér Társulatról, a rózsafüzér imáról és imádkozási módjáról szól, ahogyan a szentmártoni templomban mondani szokták. Becses kis könyvecske.

164 Toties-qouties (latin): annyiszor, ahányszor. Búcsúengedélyekben a II. Vatikáni Zsinatig előforduló formula. Azt jelentette, hogy az adott búcsú annyiszor elnyerhető, ahányszor a feltételül szabott cselekményt valaki elvégezte.

210