Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)
Katona Attila: "Nekem a politika nem a hivatásom" Mikes János püspök közéleti szerepvállalásairól
Elméletileg a vármegye nagyterme volt az a tér - a választási küzdelmek időszaka mellett -, ahol orális formában is lehetett hivatalosan pártpolitikával foglalkozni. Más említett fórumokon ennek már helye nem akadt, ott a szerep a várospolitikáé, valamint a szó szerinti közérdeké, a közpolitikáé volt. Nyilvánvalóan az egyházmegye, a katolikus hívők érdekeinek, értékeinek megjelenítése nem a megyéspüspök egyedüli feladata volt, hanem a testületekben helyet foglaló, köztiszteletnek örvendő klerikusoké, akik hol saját, hol híveik véleményét, hol az egyházmegye álláspontját jelenítették meg. És ez így természetes. A megyéspüspök, ha kellett, személyes jelenlétével nyomatékosította akaratát, illetve legtöbbször távollétével fejezte ki álláspontját, meggyőződését. Tudniillik virilis jogon mindkét testületnek alanyi jogon tagja volt, de senki sem gondolhatta komolyan, hogy e jogból eredő felszólamlási, szavazati lehetőségét folyamatosan gyakorolja. A méltósággal ez nem is fért volna össze. Mikes János mint arisztokrata rendelkezett azokkal a képességekkel, amelyeket társadalmi helyzetéből fakadóan elvártak tőle. Intelligens, művelt, több nyelven beszélő kedélyes társalgóként emlékeztek meg róla kortársai, és rendíthetetlennek tűnt uralkodója iránti hűségében, ez nemcsak az agg Ferenc Józsefre, hanem és elsősorban IV. Károlyra és családjára vonatkozott. Ha valami más világi pályát választ és politikusi ambícióinak él, Richard Sennet kifejezésével színésznek megy a közélet színpadán,2 akkor feltétlenül azon individuumok csoportjába tartozott volna, amelyeket a szuverén politizálás jellemzett. Akik büszkék függetlenségükre, autonómiájukra, és bár belátták, hogy a siker érdekében szükség van nagyobb támogatói körre, s néha vagy gyakran kompromisszumokra, de nem kívántak pártpolitikusok lenni a szó századelején már leértékelődő formájában. A 2 Richard Sennet: A közéleti ember bukása. Bp. 1998. 214-236. 70
