Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Soós Viktor: Párhuzamos vonások Mikes János és Apor Vilmos püspökök életrajzában

érve azonnal megoperálták. 1945. április 2-án, húsvétvasárnap haj­nalban Győr püspöke hazaindult az örökkévalóságba. Apor Vilmos már két napja halott volt. Temetésére várni kellett. Felravatalozására a leégett fedélszékű Székesegyházban nem kerül­hetett sor, ezért a Püspökvár gótikus kápolnájában, a Magyarok Nagy asszonya oltára előtt ravatalozták fel. A gondolat, hogy majdan jobb időkben méltó nyugvóhelyét mégiscsak a székesegyház Héderváry­­kápolnájában kapja meg, már ekkor megszületett, úgyszintén, hogy ideiglenesen a karmeliták közeli templomának kriptájában kell pi­hennie. Dr. Weisz Andor törvényszéki bíró föl is ajánlotta erre a célra a maga számára előre megváltott sírfülkét. Koporsó híján azonban még várni kellett a temetésre. A temetkezési vállalatok nem működ­tek. A magas, vállas termetű főpap részére nem találtak megfelelő méretű koporsót. Csináltatni kellett, fiatal papok vállalták, hogy asz­talost keresnek. Elsősorban egy újvárosi mester segítségére számít­hattak a Rába másik partján, csakhogy a hidakat a menekülő németek felrobbantották. Végül is nem minden kockázat nélkül csó­nakon érkezett meg a koporsó. Néptelen utcán 1945. április 4-én szerdán vonult le a menet a Káp­talandombról a kármelitákhoz. A gyász a maga dísztelenségében minden pompánál megrendítőbben hatott. A szertartás egyszerű­sége nem kevésbé. Pokorny Miklós apát-kanonok, káptalani helynök temette, tíz-tizenketten lehettek a menetben. Mindez méltó volt Apor Vilmos egyszerűségéhez. Párhuzamosságok Mikes János és Apor Vilmos halálának és temetésének körülmé­nyei nagyon hasonlóak, de természetesen ahogy Apor Vilmos ese­tében vértanúságról beszélhetünk, úgy Mikes János esetében magas — 66 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom