Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Soós Viktor: Párhuzamos vonások Mikes János és Apor Vilmos püspökök életrajzában

érve azonnal megoperálták. 1945. április 2-án, húsvétvasárnap hajnalban Győr püspöke hazaindult az örökkévalóságba.

Apor Vilmos már két napja halott volt. Temetésére várni kellett. Felravatalozására a leégett fedélszékű Székesegyházban nem kerülhetett sor, ezért a Püspökvár gótikus kápolnájában, a Magyarok Nagy asszonya oltára előtt ravatalozták fel. A gondolat, hogy majdan jobb időkben méltó nyugvóhelyét mégiscsak a székesegyház Hédervárykápolnájában kapja meg, már ekkor megszületett, úgyszintén, hogy ideiglenesen a karmeliták közeli templomának kriptájában kell pihennie. Dr. Weisz Andor törvényszéki bíró föl is ajánlotta erre a célra a maga számára előre megváltott sírfülkét. Koporsó híján azonban még várni kellett a temetésre. A temetkezési vállalatok nem működtek. A magas, vállas termetű főpap részére nem találtak megfelelő méretű koporsót. Csináltatni kellett, fiatal papok vállalták, hogy asztalost keresnek. Elsősorban egy újvárosi mester segítségére számíthattak a Rába másik partján, csakhogy a hidakat a menekülő németek felrobbantották. Végül is nem minden kockázat nélkül csónakon érkezett meg a koporsó.

Néptelen utcán 1945. április 4-én szerdán vonult le a menet a Káptalandombról a kármelitákhoz. A gyász a maga dísztelenségében minden pompánál megrendítőbben hatott. A szertartás egyszerűsége nem kevésbé. Pokorny Miklós apát-kanonok, káptalani helynök temette, tíz-tizenketten lehettek a menetben. Mindez méltó volt Apor Vilmos egyszerűségéhez.

Párhuzamosságok

Mikes János és Apor Vilmos halálának és temetésének körülményei nagyon hasonlóak, de természetesen ahogy Apor Vilmos esetében vértanúságról beszélhetünk, úgy Mikes János esetében magas

— 66 —