Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)
Pál Ferenc: Újabb adalékok a szombathelyi püspöki szék 1911. évi betöltéséhez
- igyekezett jó kapcsolatot ápolni magával Széli Kálmánnal is. A kormánynak a célja már kettős volt. Egyrészt konstatálták azokat az állapotokat, amelyek a Szombathelyi Egyházmegyét akkor jellemezték: feltűnő volt a káptalan, valamint a papság aktív politizálása a Néppárt oldalán. így ők is egy kormányközeli embert szerettek volna, aki mindezen folyamatokat képes ellensúlyozni. Másrészt viszont ők éppen úgy látták, hogy a püspöki tekintély azért csökkent, mivel a püspöki javadalom jóval kisebb, mint a Vasvár Szombathelyi Székeskáptalané. Éppen ezért egy olyan jelöltben gondolkodtak, aki tekintélyénél, családi vagyonánál, esetleg származásánál fogva ezt a különbséget képes kiegyenlíteni. Természetes, hogy innen érkezett a legtöbb név: Pongrácz Adolf, címzetes vágújhelyi prépost, Hohenlohe Egon nagyszebeni plébános, vagy éppen gróf Mikes János. S a tény, hogy a Vasvármegye ezeket megtudta, mutatja a lap kormányközeli kapcsolatait. Mert, hogy a helyi szándékot ki tudta nyomozni, azt lehet mondani, hogy az természetes, de hogy ilyen jól értesült volt a kormányközeli pletykák terén is, azért ez egy vidéki laptól elismerésre méltó. Gaál Sándor jelöltségének kérdése nagyon hamar lekerült a napirendről, hisz személye politikai szerepvállalása miatt eleve terhes lett volna a kormány számára. Mindenesetre figyelemre méltó próbálkozás volt ez a Néppárt részéről, hogy rokoni szálakon keresztül megpróbált néppárti püspököt delegálni. (Hisz Zichy Aladár ajánlotta be Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszternek Gaált.) A nyár végére már teljesen letisztult a helyzet. A jelöltség lényegében már csak Horváth és Mikes párharcát jelentette. Ennek a „párharcnak" a kimenetele pedig már teljesen világos volt: az idősödő, kevésbé képzett Horváth nem akadályozhatta meg Mikes püspökségét. A tény, hogy kinevezése még jó ideig a király asztalán pihent, rávilágít a püspöki kinevezések körüli háttéralkuk egy momentumára. — 38
