Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)
Rétfalvi Balázs: Szendy László visszaemlékezése Mikes János püspökről
Egy-egy hétig vendégül látta Pozsonyból P. Móczik Felicián71 csodálatos gyermekkarát, mely aztán - rendszerint a szombathelyi nagyközönségnek adott nagysikerű szereplés jutalma gyanánt - vígan élvezte Répceszentgyörgy minden gyermekszívet megdobogtató romantikus örömeit. Esténkint vacsora után, mikor az egész társaság az erkélyen ült, a park bokrai közt rejtőzködő kis énekesek egy-egy remek dallal hálálták meg vendéglátójuk közvetlen jóságát. Papképzés Papjainak minden irányú kiképzését, világlátását igen szívesen segítette elő. 1924-ben jutalmul én, 1925-ben Gacs János72 mehetett le költségén Rómába. Tanár koromban a vizsgák után a rektorátusban rendszerint elkérdezgette vakációi terveinket. Mi persze rendszerint külföldi utakat zengtünk be. Mindig megkérdezte: „Van pénzed?" Persze sohasem volt elég. „Hát mennyi kellene?" Megmondtuk: 200- 300 P. „Utalványozzon Rektor Úr" - s a jó Rektor úrnak a kevés hajaszála égnek állt, mert ő nagyon takarékos volt amiatt, hogy a szeminárium cellaszerű szárnyának építését megvalósíthassa. Utána rendszerint be kellett számolni a látottakról, hallottakról. Az volt elgondolása, hogy az aulikusnak, tanárnak világot látott embernek kell lennie. E tekintetben ugyanaz volt a nézete, mint Teleki Pálnak, aki egy vacsorán mondta nekem 1939-ben: „Senkit sem engednék be a parlamentbe, aki hosszabb időt nem töltött külföldön." Ez volt az oka 71 Móczik Felicián OFM (1861-1917). 1883-ban belép a ferences rendbe, 1893-ban pappá szentelik. 1893 és 1900 között Budapesten teljesít papi szolgálatot, és a Budapesti Képzőművészeti Akadémián folytat tanulmányokat. Pozsonyba visszatérve átvette a Szent Márton Dóm gyermekkórusának vezetését és darabokat is komponált, s közben sorra készítette vallásos tárgyú műalkotásait. Érdemeinek elismerésére szentszéki tanácsossá nevezték ki. 72 Gacs János (1897-1956). 1923-ban szentelték pappá, 1923-1925 között püspöki szertartó és levéltáros. 1925-től a pesti Szent Imre Kollégium prefektusa, igazgatóhelyettes, 1937-től a soproni Szent Imre Kollégium igazgatója, püspöki tanácsos. 1939-től 1944-ig a Magyar Elet Párt listáján Sopron országgyűlési képviselője volt. Szembeszállt a náci propagandával. Hitler-ellenes magatartása miatt 1944. október 15-én el kellett menekülnie Sopronból. Szentszéki bíró volt 1951-től. — 199