Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)
Pál Ferenc: Újabb adalékok a szombathelyi püspöki szék 1911. évi betöltéséhez
megjelent História Diplomatica iuris patronatus... című munkája nyújtott.4 Ferenc József az 1855-ös konkordátumban lemondott erről a jogáról, de e döntését az 1867-es kiegyezéssel - mivel a szerződést a magyar kormány ellenjegyzése nélkül kötötte - érvénytelenítették, igaz a királyi jogkör erőteljes szűkítésével. Ennek alapján a dualizmus idején a kinevezések a kormány előterjesztése alapján történtek, s így a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium számos kérdésben széles hatáskörrel bírt. Ez annyit jelentett, hogy a kinevezésre vonatkozó javaslatot a kultuszminiszter tette meg a királynak, miután a minisztertanács hozzájárult. A miniszter a prímással tárgyalta meg a jelölt személyét. Vagy úgy, hogy tőle kért javaslatot, vagy pedig érdeklődött, hogy adott személy ellen nem merül-e fel részéről kifogás. A kormány mindezeket azonban nem minden esetben tartotta szem előtt. Számára fontos volt, hogy az egyházfejedelmek ne váljanak kifejezetten politikai ellenlábassá, hiszen a magyar törvényhozás tagjaiként és az ország lakosságának többségét alkotó katolikus hívőkre gyakorolt hatásuk révén figyelemreméltó súlyt képeztek. Miután a minisztertanács hozzájárult a kultuszminiszter javaslatához, megtette felterjesztését a királynak. Ha a királyi elhatározás megtörtént, a kultuszminiszter közölte azt a közös külügyminiszterrel, aki megkérdezte a nunciust, hogy nem lesz-e kifogás a jelölt megerősítése ellen. A válaszra a nunciusnak négy hete volt, de mindezt az uralkodó már csak formaságnak tekintette. 1887-től kezdődően - ahogy Eckhart Ferenc írja - annyi változás állhatott be a procedúrában, hogy az uralkodó jóváhagyása előtt már előzetesen bizalmasan tájékozódhatott a Szentszéknél a kinevezésre vonatkozóan.5 4 Eckhart Ferenc. A püspöki székek i. m. 1. 5 Eckhart F.: A püspöki i. m. 61. '— 19 —5 ■