Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)

Balogh Margit: Ellenpont. Vázlat az 1919 - 1945 közötti szovjet-orosz egyházpolitikáról

létrehozott Állambiztonsági Népbiztosságnál (NKGB),27 de hamarosan világossá vált, hogy ez az egyházak számára a változatlanság látszatát jelentené, hiszen új néven ugyan, de annak a szervezetnek az utóda lenne, amely üldözte őket. A külpolitikai megítélésen is javíthatott a formai újítás, hogy ugyanis az egyházakat - legalábbis látszólag - kivonják a titkosszolgálatok ellenőrzése alól. így formálódott ki az a döntés, hogy a kormány mellett kell létrehozni egy külön szervezetet az egyházpolitikai végrehajtására és az egyházzal való kapcsolattartásra.28

A Szovjetunió Minisztertanácsa (korabeli nevén: Népbiztosok Tanácsa29) mellett működő Orosz Ortodox Egyházügyi Tanácsot 1943-ban állították föl. Első elnöke a 46 éves Georgij Grigorjevics Karpov30 állambiztonsági ezredes lett, aki korábban az „egyházi-szektás ellenforradalom elleni harc" részlegét vezette. Mivel a vázolt enyhüléssel együtt

27 Ekkor így - Narodnij Komisszariatov Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi - nevezték a Szovjetunió állambiztonsági feladatait ellátó népbiztosságot, ami jogelődje a közismertebb, 1954 és 1991 között működött KGB-nek.

28 IllKapoecKuü M. B.: PyccKaa IlpaBocaaBHaa IfepKOBt npn Crajime h XpymeBe (rocynapcr- BeHHO-uepKOBHbie OTHOinemiH b CCCP b 1939-1964 roaax). (3., bővített kiadás.) MocKBa, 2005. Rpyramcoe IfaipHapuiee noziBopbe, 203.

29 A Szovjetunióban 1946 márciusáig nem minisztériumok, hanem népbiztosságok voltak, ezért a kormányt a Népbiztosok Tanácsának (szövet narodnih komisszariatov) hívták, ennek a rövidítése a Szovnarkom. Vagyis az Egyházügyi Tanács, majd a Vallásügyi Tanács is 1946-ig a Népbiztosok Tanácsa (azaz az akkori minisztertanács) mellett, annak szerveként működött.

30 Karpov, Georgij Grigorjevics (1897-1967) Ortodox papi szemináriumot végzett (bár ezt egyes források kétségbe vonják), a polgárháborúban a vörösök oldalán harcolt. 1920-tól az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt tagja. Az 1920-as években a petrográdi egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1922-től a Belügyi Népbizottság (NKVD) különböző beosztású munkatársa. 1937-ig a Karéi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság NKVD-je Állambiztonsági Főigazgatóságának helyettes vezetője. 1937-től a Leningrád megyei NKVD Állambiztonsági Főigazgatóságán a IV. osztály vezetője. 1941 februárjától a Szovjetunió Nemzetbiztonsági Bizottsága III. igazgatósága egyik osztályának vezetője (ezen igazgatósághoz tartoztak a titkos politikai ügyek). 1941 decemberében állambiztonsági őrnagyként kinevezték az NKVD III. igazgatósága 4. osztályának vezetőjévé, idetartozott az „egyháziszektás ellenforradalom elleni harc” különleges alosztály. 1943. februárban állambiztonsági ezredessé nevezték ki. 1943 tavaszától, a Szovjetunió NKVD-je soron következő átszervezése után, amikor is ennek keretei közül kiemelték az Állambiztonsági Népbiztosságot, Karpov a SZU NKGB felderítéssel foglalkozó II. igazgatóságát vezette. 1943. szeptembertől 1960. februárig az Orosz Ortodox Egyházügyi Tanács élén állt.

126