Bakó Balázs - Pál Ferenc (szerk.): Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 2. (Szombathely, 2015)
Balogh Margit: Ellenpont. Vázlat az 1919 - 1945 közötti szovjet-orosz egyházpolitikáról
fejlődésben. Egyház és állam el nem választottsága, és vele számos, a lelkek mélyéig beivódott hagyomány azt követően is fennmaradt, hogy I. Péter - nem minden előzmény nélkül2 - megkísérelte az állam és az egyház egységének reformját és korabeli viszonyok szerinti korszerűsítését, amivel Oroszországban a monarchia a nyugati típusú abszolutizmus útjára lépett. A cár 1721. január 25-én kiadott egyházi szabályzata vízválasztó az orosz ortodox egyháztörténetben: nemcsak a középkorral szakított, hanem a pátriárkái egyház régi alapjaival is, és megkísérelte az orosz egyház és az európai egyházak integrációját. Ebből eredően 1721 és 1917 között főpap (pátriárka) helyett egy tizenkét tagú testület, a Szent (Szentséges) Kormányzó Szinódus vezette az egyházat, ami csak elnevezésében emlékeztet a metropoliták és a püspökök pátriárkák mellé rendelt szinódusára, tartalmilag semmi közük nem volt egymáshoz. Ez a kormányzó szinódus államjogilag a cár egyik legmagasabb hivatalának tekinthető. A cári akaratot egy miniszteri hatáskörű hivatalnok (az úgynevezett oberprokuror, amit leginkább helytartónak lehetne fordítani) képviselte mint az uralkodó „szeme és ügyvédje az államot érintő ügyekben". Jogköre igen széles volt, s míg kezdetben csak felügyeleti és ellenőrző feladatot látott el, idővel az egyház irányításának az élére állt. A liturgiában az imákban a Szent (Szentséges) Kormányzó Szinódus intézménynevet kellett említeni mindazokon a helyeken, ahol addig a pátriárka nevét. Az egyház irányításának ez a formája ellent2 Az első markáns ellentétek már a 17. század közepén megfogalmazódtak Alekszej Mihajlovics cár és Nyikon pátriárka között. A cár mind nagyobb igényt tartott az egyházi ügyek irányítására is. A pátriárka viszont az egyház kizárólagos illetékességét képviselte az egyházi ügyekben. A cár csak az egyház egy tagja, aki nem adhat megbízatást a pátriárkának az egyház vezetésére, mert az rangját nem a cártól, hanem az egyházi zsinattól kapja. A cár „előrébb” állami ügyekben, de mert azok kihatással járhatnak az egyházra, ezért a cár a pátriárkával tanácskozva hozza döntéseit. A pátriárka pedig az egyházon belül van „előrébb” a cárnál, de a legfontosabb döntéseket ő is a cárral tanácskozva hozza meg, mivel azok következményekkel járhatnak az államügyekre. A konfliktus végül a cár javára dőlt el. 113
