Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Dr. István Vilmos (1901 - 1910)

- Hohó, a W. D. a leányával! Dehogy küldje el őket! Ez az a nevezetes W. D., akiről többször beszéltem. Küldje csak őket ide, a szakácsnak pedig mondja meg, hogy két vendégünk lesz! Hívja meg őket mindjárt ebédre, s el ne eressze őket! Hát csak hadd jöjjenek!

Dictum, factum91. W. D. a leányával bement a kertbe, honnan egy óra felé vígan jöttek fel ebédre. Ebéd után a püspök szívesen elbeszélgetett vendégeivel, s búcsúzáskor W. D. azt kérdi a püspöktől, hogy mit üzen Zalaegerszegre?- Mondd meg az egerszegieknek, hogy üdvözlöm őket, és áldásomat küldöm nekik.

W. D. zavarba jött.- Én, én adjam át a püspöki áldást? - kérdi zavarodottan. - Én zsidó vagyok, s majd nem hiszik el, hogy a püspök általam küldi az áldását.- Jól van, jól, Dóri csak add át áldásomat. Tudod a német mondást: Es kommt nicht auf die Verpackung, sondern auf die Waare an. (Nem a csomagolást kell nézni, hanem az árut.)

És W. D. átadta a püspöki áldást a zalaegerszegieknek az apátplébános útján, kinél szintén mindennapos vendég volt, mint iskolatárs és boltbérlő.

Egyszer a többi között, ami nagy ritkán történt, csak magunk voltunk az ebédnél. Vendég nem volt. Az ebéd elég nyugodt és csendes beszélgetés között telt. Főzelék után, melyet a püspök nagyon szeretett, jött a pecsenye. Kirántott csirke. Amint az inas a tálat a püspök elé tartja, megrettenve

91 Jelentése: Úgy tett, ahogy mondta.

90