Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Hidasy Kornél (1882 - 1900)

száz forintot. Ha akarod, elmulathatod, de ígérd meg, hogy minden évben, míg élsz, egy szentmisét mondasz érettem.” Persze, hogy örömest megígértem. A száz forint ugyan elfogyott, de Hidasy emléke él szívemben míg élek, és a szentmisét is évenként elmondom jó püspökömért.

Minden évben egyházszónoklati tételeket szokott kitűzni, melyeket szentbeszéd alakjában a káplánoknak ki kellett dolgozniok, s a kész beszédeket a püspökhöz beküldeniök. Minden beszédet a püspök maga olvasott át, és bírált meg, s a legjobbakat szép díjjal jutalmazta. Mint kisunyomi káplán, én is kidolgoztam az akkor kitűzött tételt. Második díjat nyertem. Egyik alkalommal tisztelegvén a püspök előtt, ő a beszédet a szentbeszédre terelte. „Nem kaptad meg az első díjat - mondotta mosolyogva -, mert a beszéded ugyan nagyon jó, de a vége felé, úgy látszik, untad az írást, és nagyon összecsípted a befejezést. Ezért kaptad csak a második díjat.” Persze megköszöntem a bírálatot, s boldogan mentem el az igazságos bíró kegyes színe elől a jutalommal.

Vidám fiatalság járt nap-nap után a papi nyugdíjasok házába, hol a jókedvű karkáplán is lakott. Szerette ez a fiatalság a jóízű tréfákat, de még jobban a jó sört úgy meleg nyári délutánokon. A sör a szomszédban levő püspöki sorházból vagy pedig legtöbbször a jó nevű Kikaker cégtől került ki. A tempós menésű harangozó volt a sörszállító. Hidasy püspök

81