Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Hidasy Kornél (1882 - 1900)

ta, hogy az a kényesebb növényeket is kezdi kihordani az üvegházból, azt kérdezte tőle:- No, Gróf uram, nem fél, hogy elfagynak a növényei?

Szép áprilisi idő volt, mikor ez a beszélgetés történt.- Nem félek, méltóságos uram. Hisz' oly jó idő van.- De most még hátra vannak a fagyosszentek napjai, és lássa, egy negyedik is csatlakozott hozzájuk! - mondja a püspök mosolyogva.- Negyedik? Én csak hármat tudok, méltóságos uram.- Bizony négy van - mondja a püspök. - Hát nem hallotta, hogy Pongrác, Szervác és Bonifác után még egy következik?- Hát annak mi a neve? - kérdi Gróf uram.- Szinovác - feleli a püspök.- No, az se lehet becsületes szent - vágja ki a mosolygó püspöknek az öreg Gróf a maga egyszerű őszinteségével.- Most már menjünk - szól a püspök a bíróhoz, ki maga is jót nevetett a tréfán.

Kornél püspök szelíd lelkű, de amellett mégis szigorú ember volt és néha-néha bizony előkerült a jelszavának: Caritate et virtute74 alkalmazása annak második részében. Mindjárt püspöksége elején történt, mikor sem a személyeket, sem a helyeket nem ismerte. K. I.75 csémi plébános ellen némi panaszok merültek fel, s a püspök őt maga elé idézte ad audiendum verbum76. Ugyanazon a napon, melyre a csémi

74 Jelentése: szeretettel és erénnyel

75 Kausz Iván (Cez-Soca, ma: Olaszország, 1845.-Csém, 1892.) 1868. január 4-én szentelték. Mint végzett, de korhiány miatt nem szentelhető teológus, nevelő volt Alsószelestén. Felszentelése után káplán lett Vámoscsaládon, Csendlakon, Rábaszentmártonban, Felsőlendván és Vízlendván, adminisztrátor Pásztorházán. 1877-től haláláig plébános Csémben.

76