Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

- Miért sírsz?- Mert én nem kaptam cukrot - hangzott a felelet.

A katonás Bertalan István tanító eleget mondotta a gyereknek, hogy hallgasson, de már későn volt. A püspök észrevette a dolgot, és belenyúlt zsebjébe.- No, ne sírj, itt a cukor - mondá -, de hogy igazságos legyek, most a másiknak meg tízest kell adnom.

S így is tett, mire szent lett a béke.

Jelentkezett nála egy igen csinos, szép fiatalember felvételre, akinek szép hosszú, fekete haja mérnöki pontossággal volt középen választva. Nagy alázatossággal előadta azon kérését, hogy vegye fel kispapnak. A püspök szótlanul hallgatta, s iratait nézegette s végre így szólt: „No, kedves fiam, mivel fejed úgy látszik, belül is olyan rendben van, mint kívülről, hát felveszlek.”

Tudvalevő dolog, hogy sokan irtóznak a tizenhármas számtól, különösen az asztalnál, hol nem szeretik, ha tizenhármán ülnek. Szabó püspök erre is tekintettel volt, nehogy valamelyik vendégének elmenjen az étvágya, ha netán véletlenül tizenhármán ülnének az asztalnál. Meg volt tehát hagyva a szombathelyi káplánoknak, hogy mindig készen legyenek, mert esetleg a püspöki asztalhoz kell menniök, ha az ott a meghívott vendégekkel együtt tizenhármán lennének.

66